Feketében járnak már az angyalok, Szerelmünk megfojtották rég a szürke évek, Hiába táplálnám, ha benned véget ért, Mit ér az érzés, ha nincs már kiért.

Kapcsolódó idézetek

1. A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer! Madách Imre
2. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
3. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
4. S ha már nincs fény az égen, Kihûlő véremre madarak szálljanak, S nekem nincs már mit kérnem, Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak. Ismerős Arcok
5. A Nap felettünk már nem ragyog, Az éj is szürke, nem hagyhatom, Nekem te voltál a támaszom, A kérdést feltettem rég, de nem jött válasz rá.
6. Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
7. A hajadra majd ha egyszer Ráborul a szürkeség, Szerelmemtől nem menekszel, Az akkor is érted ég. Heltai Jenő
8. Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk, Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk, Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk, Hiszen van még időnk, azért se változunk. Demjén Ferenc
9. Nem visznek többé gőgös, büszke szárnyak. Csöndes kis út Porában lábam földi súlya lép, S megcsókolom öreg, kolduskezét Az elmúlásnak.
10. E kebelben volt egyszer szeretet. De többé nincs benn semmi érzelem! Kitépték belőle a szívemet, És szív nélkül, ah, nincsen szerelem! Szomory Károly