Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk, Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk, Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk, Hiszen van még időnk, azért se változunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Előbukkanok az álomból, ebből a csodálatos világból, amelyben nem mindig vagyunk ugyanazok, ahol esetleg eláruljuk azokat, akiket különben sohasem árulnánk el, ahol hőstetteket viszünk véghez, repülünk, ahol a halottak élnek, az élők pedig meghalnak. Mintha a világ túlfelét látnánk, egy másik változatot, mintha valaki arra akarna emlékeztetni bennünket, hogy nem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene, hogy az életnek ezer és ezer oldala van, és hogy - sajnos, vagy istennek hála - sosincs késő új vagy váratlan irányba indulni. Jón Kalman Stefánsson
2. Mi, akik itt vagyunk, és hiányolunk téged, igen, mi, akik még itt tengődünk, a földi élet homályos derengésében, könyörgünk, hogy ne kelljen túl sokat bûnhődnöd a tettedért; nagy fájdalmakban volt részed, sötét árnyakban. Bízunk az örök kegyelemben. Jón Kalman Stefánsson
3. Csillag vagy fenn, A föld én itt lenn, Várom, hogy te Beragyogj este... Éjjel, ha altatsz, Nappal, ha elhagysz, Vissza, lehet, nem térsz, De mégis itt vagy mindig.
4. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Juhász Gyula
5. Álmodozunk, és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk. A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk, kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk. Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de hiszünk. Albert Tímea
6. Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el - végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni. Müller Péter
7. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet
8. Néha még az égen kereslek. Tudom, hogy a Földön nem találnék rád! Néha még a mélyben kereslek. Már tudom, az angyalom vagy, És álmomban vigyázol rám. Rúzsa Magdolna
9. Sok titok van még; és bár nem vagyunk az az erő, mely egykor eget és földet rázott: vagyunk, ami vagyunk; sors és idő gyengíthetett, de hős szivünk együtt ver s kemény hite, hogy küzd, keres, talál s nem hagyja magát. Alfred Tennyson
10. Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tûnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is. Fodor Ákos