Fél órával ezelőtt ültem a Blahán az autóban, abban a teljesen reménytelen dugóban. Se előre, se hátra. Lényegében az életem szimbólumában ültem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez az, amire egész életemben vártam. (...) Ez a nyugalom, ez a fesztelenség, ez a kapcsolat, hogy az ember ott ül valaki mellett egy hintóban, és lénye minden idegszálával tudja, hogy hozzá tartozik. Julia Quinn
2. Az életemnek nincs története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki. Marguerite Duras
3. Ott álltam az úton, nem tudtam, hová, merre menjek, kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem, az volt a kezdet. Nem találtam otthont, indulok, ha kell, a végtelen útra, nem élhetek másként, állni nem tudok, csak menni újra, örökmozgó lettem, nem állok sohasem. P. Mobil
4. Az élet egyetlen hatalmas dugó, ami a maga tempójában araszol, és semmi esélyed siettetni.
5. Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.
6. Inkább legyen egy csodálatos fél órám, mint egy hosszú, semmilyen életem.
7. Micsoda kavar! Elmagányosodtam az embertömegben.
8. Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.
9. Az ajtóban megállva végignézhetem azt, hogy hol ért véget az eddigi életem. És megtehetem, hogy nem cipelem, ami nem kell, azt nem viszem. Ismerős Arcok
10. Úgy éreztem, mintha egy óriási szakadék szélén álltam volna, és nem volt senki, aki visszahúzzon. Senki, akit érdekeltem volna, vagy aki egyáltalán észrevett.