Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.

Kapcsolódó idézetek

1. Éltem, ahogy más, egyszerû napokon, Mentem, ahogy más, végtelen utakon. S közben valahol Végig hittem, ez a jó irány, Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon, És hogy rád vártam, tudni fogom.
2. Voltam már lenn, és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserû a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
3. Valaki megvert egy gonosz napon, Valaki elment, hogy örökre várjam S hiába vár a ciprus és halom S az éktelen sötét az éjszakában, E bánatot magammal hurcolom... Juhász Gyula
4. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
5. S ez időtlen tértelen ûrben megállt az életem is, csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke, szivemben zakatol egyre a csendben: hol vagy most? hol vagy most? szivemben zakatol s vár szikra-jeledre, melytől húnyt szemem újra kigyúl, újra kigyúl egész életem megindul feléd.
6. Egy újabb nap nélküled, a reményt táplálva, arra várva, hátha holnap máshogy lesz. Semmi nem jó nélküled, itt ragadtam a magányban, megjátszva, hogy minden rendben lesz. Leiner Laura
7. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
8. A létezés a szerelemben van elrejtve. (...) A halál most engem szólít. A nap utoljára kelt fel nekem. Megfordulok, és magam mögött látom a szerelmet, mely egész életemnek értelmet adott.
9. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát. Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom. Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom. Bele kell vágjak, fel kell, hogy álljak, a földtől egyből az égig szálljak, Meg kell tudnom végre, hol van az igazi otthonom. Caramel
10. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik