Felbecsülhetetlen, ha az ember fiatalon és éretlenül tanulja meg, hogy végső soron mindig egyedül van és önmagán kívül senki másra nem számíthat.

Kapcsolódó idézetek

1. Különös, milyen kevésre képes az ember egyedül.
2. Az ember képtelen akármit is megtanulni, amíg önmagát nem érti meg. Thornton Niven Wilder
3. Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni. Blaise Pascal
4. Öreg és magányos, ez önmagában is elég rossz. De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti, az már elviselhetetlen. Dean Ray Koontz
5. Nem tudni, mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél előbb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat (...), amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel, és eszmél rá, hogy élete soha nem lesz kiegyensúlyozott. Gerlóczy Márton
6. Borzasztóan éretlen dolog, ha az ember folyton csak álmodozik meg aggodalmaskodik, de soha nem cselekszik!
7. Korán megtanultam, hogy önmagamnak kell csak megfelelnem. Megpróbálhatsz bármit bárki kedvéért, de a vége az lesz, hogy elveszel. Iris Apfel
8. Az egyedüllétben az a legborzasztóbb, hogy az ember elkezdi önmagát sajnálni. Sylvester Stallone
9. Milyen borzasztóan könnyû a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság. Szabó Magda
10. Milyen borzasztóan könnyû a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság. Szabó Magda