Félelem, hit, szerelem. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szûnnek meg.

Kapcsolódó idézetek

1. A hit, akárcsak a félelem vagy a szeretet, ugyanúgy megértendő erők, mint ahogy értjük a relativitáselméletet vagy a valószínûségszámítást. Ezek is olyan jelenségek, amelyek meghatározzák életünk alakulását. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott, de ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy gondoltam, hogy sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, amelyek gyakran újrateremtik az időt és a teret, és alakítani és módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat, már jóval a születésünk előtt hatni kezdenek, majd az elmúlásunk után sem szûnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ugyanúgy, ahogy a kvantummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg, minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás egy új, potenciális irányt kínál.
2. Szeretet, remény, félelem s hit teszik az embert, ők adják alkatát s jellemét. Robert Browning
3. Ahány élet, annyi sors, annyi motiváció és annyi magyarázat. Megszületünk, élni kezdünk, és külső tényezők milliói formálnak bennünket azzá, akik leszünk. Szurovecz Kitti
4. Vágyainkkal, hitünkkel és tévhitünkkel, de főleg a tudattalanunkba rejtett "életképzeletünkkel" formáljuk magunkat és szüljük meg a jövendőnket. Müller Péter
5. Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz.
6. Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyûlölet: ezek kormányozzák az emberi létet. William Blake
7. Az életünket olyan erők alakítják, amelyek több nemzedékre nyúlnak vissza, és ha megértjük ezeket az erőket, döbbenetes és felszabadító élményben lehet részünk. Steve Biddulph
8. A szeretetből vállalt küzdelem szül meg bennünket. Döntéseidnek súlya van, és döntéseidből újabb döntések nyílnak előtted. Böjte Csaba
9. A szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol. Márai Sándor
10. Eddig féltem az emlékektől, nem akartam tudni róluk, ahogy a múltról se, mindig a pillanatnak éltem, úgy, hogy a jövő és a múlt nem létezik. De rájöttem, azok vagyunk, amiket az emlékeinkből fel tudunk idézni, és az, hogy minek tartjuk magunkat, nagyban befolyásolja, mi történhet majd velünk a jövőben. Zakály Viktória