Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat mûvei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb ember lassan változik. Olyanok, amilyenek, aztán egy idő után mások lesznek. De vannak, akik pontosan tudják, mikor változott meg az életük. (...) Vannak, akikben nem a jó indítja meg a változást. Történik velük valami, és attól a pillanatól kezdve minden, amire ránéznek, egészen másmilyennek tûnik, mint azelőtt.
2. Mindenhez idő kell. (...) És ez az, amit a maga generációja olyan nehezen fogad el. Mind úgy nőttek fel, hogy elvárják, a dolgok azonnal a maguk kedve szerint alakuljanak. Elvárják, hogy az életük olyan legyen, amilyennek elképzelték. (...) De ehhez idő kell. Jojo Moyes
3. Az ember azt hiszi, hogy egy meghatározott pillanatban válik felnőtté. Pedig ezerféle ilyen pillanat van. És ha bekövetkeznek, onnan már nincs visszaút.
4. A nagyobb változások kis pillanatokból erednek; mikor megállunk, és megnézzük, kik vagyunk. Mivel valahányszor rájövünk, mekkora utat tettünk meg, azt is látjuk, hogy milyen nagy út vár még ránk. (...) Hogy teljesen átváltozzunk, talán fel kell szabadítanunk magunkat minden kötöttség alól, hogy új útra léphessünk, a helyes útra. (...) De ha a végén rájössz, hogy az, akivé lettél, még nem az, akivé lenni akarsz; még mindig visszafordulhatsz és megpróbálhatod újra.
5. Vannak nagy pillanatok, olyanok, amik időről-időre megtörténnek, keringenek mindannyiunk élete körül, és csak arra várnak, hogy bekopogtassanak, hogy jöjjenek. Hatalmas erő van bennük, az viszont, hogy mit hogyan alakítanak, nagyban függ attól, hogy akarsz vagy nem. Akarsz élni, vagy csak éldegélsz. Mert bizony bekövetkeznek ők, csak épp az a nem mindegy, hogy a nagy változás előre visz, vagy összerombol mindent körülötted. Oravecz Nóra
6. Felnőtt emberként állandóan magunk mögé, a múltba nézünk, vagy a jövőért aggódunk. Egyetlen pillanatot nem élünk meg, ez a jelen. Pedig ez volna maga az élet.
7. A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.
8. Életünknek csak egy kis szakaszában vagyunk fiatalok, mégis úgy tûnik, mintha örökké tartana. Az évek múltán pedig, ahogy öregszünk, egyre gyorsabban halad, így végül a két időszak egyenlővé válik.
9. Nem azok vagyunk, akik születésünkkor. Hanem azok, akikké válunk. Amit az élet tesz velünk. Matt Haig
10. Az öregedés nem lassú folyamat. Egyik nap még fiatalok vagyunk, s a másikon pedig már vének. Igen, pillanat az egész, és megöregedünk. Szinte varázsütésre. Mindannyian titkon abban bízunk, hogy mi kivételek leszünk, az egyedüli kivételek, minket majd elkerül a halál, és örökké élünk. Aztán egy nap már nem hiszünk ebben többé. Ekkor lettünk öregek. Cserna-Szabó András