Férfiak számára nincs segítség, nem érted? Férfiak vagyunk, egyedül kell élni, mindenért pontosan és igazságosan fizetni kell, hallgatni kell, el kell viselni a magányt, jellemünket, az élet férfitörvényét.

Kapcsolódó idézetek

1. Lesznek napok, mikor olyan döntésekre kényszerültök, melyek a szeretteitek életére is hatással lesznek, és örökre megváltoztatnak benneteket. Ha elértek egy bizonyos kort, rájöttök, hogy férfinak lenni nem tiszteletet és erőt jelent, hanem hogy tudatában vagyunk a tetteinknek. A gyermek magával és saját, önző szükségleteivel törődik. A férfi kitekint, és mások igényei szerint cselekszik.
2. Nekünk, lányoknak össze kell tartatunk. Ez a férfiak világa, és ők nem tesznek mást, csak kihasználják a mi jó természetünket.
3. Most már ideje, hogy a modern férfiak megértsék: mi, nők, szeretnénk, hogy egyenlőként kezeljenek minket, de csak akkor, amikor az nekünk jól esik. A modern nők függetlenségre való igényéből nem következik az, hogy fizetni akarunk a vacsora feléért, vagy, hogy nem akarjuk, hogy a férfiak előreengedjenek minket az ajtóban. Továbbra is van rá igényünk, hogy odafigyeljenek ránk, de mi akarjuk megszabni, hogyan.
4. Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk. Müller Péter
5. A férfi sorsa maga a nő, akiért folytonosan meg kell küzdenie, akit - pénzzel, kedvességgel, teljesítménnyel - folytonosan elégedetté kell tennie, és kudarcnak éli meg, gyengíti az önbecsülését, ha bármelyik nem sikerül. Márpedig örökösen senki sem tud egyformán teljesíteni. Furcsa, de ezt éppen inkább a nők fogadják el, míg a férfiak a legkisebb kudarctól is kétségbeesnek.
6. Az életben mindenkivel, nőkkel és férfiakkal egyaránt megtörténhet, hogy így vagy úgy, de el kell adnunk magunkat. A lényeg az, hogy ne mások szabják meg, mennyit érünk. Lia Celi
7. A nők nem olyanok, mint a férfiak, teljesen másképp vannak felépítve, másképp gondolkodnak és éreznek. Soha ne próbáld megérteni őket, kisfiam, teljesen felesleges. Nekünk, férfiaknak, nem kell megértenünk őket. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Alekszandra Marinyina
8. A férfiak jönnek és mennek. Talán az igazi is elsodródik a többivel, de hát túléljük, ugye? Mert tudjuk, hogy a lelkük mélyén milyenek is ők. (...) Ismerjük a legrosszabb énjüket. Az önzést, a durvaságot, az erkölcs és a becsületesség hiányát. Lehet, hogy egy pillanatra belép valaki az életünkbe, aki másnak tûnik, mint a többi. Mi azonban elég bölcsek és elég óvatosak vagyunk ahhoz, hogy ne tegyük meg azt a bizonytalan lépést. Ha egyedül éljük is le az életünket, legalább miénk a tudat, hogy soha, egyetlen férfi sem szerez akkora hatalmat fölöttünk, amellyel képes lenne bántani bennünket. Nora Roberts
9. Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hûti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan? August Strindberg
10. Olyan világban élünk, ahol minden rendû és rangú nőt csak kihasználnak, aztán eldobnak, ha a férfiak végeztek velük; olyan világban, ahol tőlünk csak azt várják el, hogy hallgassunk és engedelmeskedjünk. Talán kötelességünk szót emelni azokért, akik erre nem képesek; a saját szavainkkal elmondani azt, amit ők nem tudnak.