Fiatalon elkezdtem számolni, hány karácsonyfát tudok még magamnak venni. Már akkor elájultam attól, hogy milyen keveset, most meg pláne. Ugyan hány karácsonyfa és hány karácsonyi vacsora lehet még bennem?

Kapcsolódó idézetek

1. Én még ott tartok, hogy minden évben kivonom magam a karácsonyfa-hisztériából. Nehogy már miattam leöljenek a gyökeréről egy gyönyörû, eleven fenyőfát! Aztán boldogan csomagolgatom az ajándékokat, és csak a többedik díszes papírtekercsnél jut eszembe, hogy na, vajon ezeket mégis miből, hány fa élete árán csinálták?! Vavyan Fable
2. Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van. Fekete István
3. A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis... ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak. Robert Fulghum
4. Mire az ember háromig számol, ismét nyakán a karácsony. Engem mindig elborzaszt, hogy egyik nap még a mindenszentekre emlékeztetnek bennünket az üzletek, másnap azonban már csillog-villog a karácsonyi dekoráció. Szulák Andrea
5. Ahogy öregszünk, úgy tûnik, leállunk az alternatívákkal, legalábbis a nagyokkal. Lehet, hogy az életünk során már annyi volt, hogy egyszer csak elfogyasztottuk őket, és elvesztek mind.
6. Túl vagyunk ingerelve, mire eljutunk a karácsonyig, telítődik vele az ember. (...) Nem a temérdek ajándéktól vagy a százféle süteménytől lesz meghitt a karácsony - a kevesebb is elég.
7. Már csak pár nap van hátra karácsonyig, az emberek átlagos térfogata kétszeresére nőtt az ajándékoktól. És mintha versenyt cipekednének, minden egyes csomag azt üzeni: az én terhem a legnagyobb.
8. Minden karácsony újabb ajándék, újabb meglepetés. És mennyi karácsony volt már. Mennyi karácsonyom. És mennyi ajándék. De még soha ilyen csodálatos. Soha olyan kedves, drága, mint az, amit ma, ezen a karácsonyon kaptam. Egy ajándékot, amit soha nem feledek. Egy egyszerû, mégis gyönyörû ajándékot. Egy könnycseppet. Ami a szemed sarkából bújt elő. Csitáry-Hock Tamás
9. Túl sokat várunk a karácsonytól (...). Azt a gyerekkori misztériumot, amit hordoztam, elkezdtem valahol elveszíteni amiatt, hogy az ünnepeket megelőző hónapokban már mindenki rohan beszerezni a drágábbnál drágább ajándékokat. Nekem a lelassulás, elcsendesedés, a közösen töltött idő és a bekuckózás adja az értelmét.
10. Ahány ember, annyi karácsony.