Gondolhatunk az érzésekre úgy is, mint az "agy táplálékára"; ezek szolgáltatják a test és az elme irányításához szükséges tudást... Az étel táplálja a testet, de ehhez meg kell emészteni... ám jól szervezett szenzoros folyamatok nélkül az érzések nem emészthetők meg, és nem táplálhatják az agyat.

Kapcsolódó idézetek

1. A test meg tud feledkezni arról, amit érez. (...) Az érzelmek azonban olyan nyomokat hagynak az emlékezetben, amelyek az emlékek felidézésével újra és újra életre kelnek. Dan Millman
2. Az érzelmek beletartoznak életünk egyenletébe, de nem jelentik az egész életet. Csak mert valamit jónak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban jó is. Csak mert valamit rossznak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz is. Az érzelmek pusztán jelzőtáblák, neurobiológiánk javaslatai, nem parancsok. Tehát nem kell feltétlenül bízni bennük, sőt, hitem szerint inkább hozzá kellene szoktatni magunkat, hogy megkérdőjelezzük őket. Mark Manson
3. Ha szomorúak, lehangoltak vagyunk, agyunk olyan jelzéseket küld a szervezetünknek, mintha fáradtak és kimerültek lennénk. Ha pedig fáradtak és kimerültek vagyunk, mire van szükségünk? Hát energiára. És honnan szerezhetünk energiát? Persze, hogy az ételekből! A magas kalóriatartalmú ételek ráadásul beindítják az agy jutalmazó- és örömszerző rendszerét. Ezért nem hallunk sohasem a "vigasztaló salátáról".
4. Ha a gondolat az agy nyelve, akkor az érzés a testé. Joe Dispenza
5. Az ételek nagyon sok érzelmet hordoznak. Az étkezés nem csak a túlélésről szól, hanem egy örömforrás is.
6. Az érzelem és az érzés folyamatának bizonyos aspektusai elkerülhetetlenek a racionalitás számára. Legjobb állapotukban az érzések a megfelelő irányba mutatnak, a megfelelő helyre juttatnak el egy döntési térben, ahol aztán a logika eszközeit jól fel tudjuk használni. Antonio Damasio
7. Szét kell választani a gondolatokat az érzésektől, mert az egyik az agy, a másik a szív dolga. Kármán Tódor
8. Az emberek azt hiszik, hogy az agyukkal elemzik a helyzeteket, úgy hiszik, az érzelmeik nem mások, mint a megismerés eredményei, de tévednek, mert az értelem nem a fejben van, hanem a testben. Az ember értetlenül kijön az értekezletről: - Miért vagyok dühös, amikor ugrálnom kellene örömömben? - Átsétál a parkon egy verőfényes napon, és azon tûnődik, hogy miért nehéz a szíve, mi a csuda bánthatja. Csak ezután kezdi el elemezni. Az érzelmek vezetik el ahhoz, amire a józan ész képtelen önmagától rátalálni.
9. Egyes érzések születésünktől megvannak az agyunkban. Ezek egyszerû, a test fiziológiájából adódó érzelmek. Így amikor megszületünk, képesek vagyunk nyugalmat és izgatottságot, lelkesedést, kényelmet, kényelmetlenséget érezni. Ám ezek az egyszerû érzések nem érzelmek. Ezek valójában végigkísérik életünk minden éber pillanatát. Egyszerû összefoglalásai annak, hogy mi zajlik testünkben, egyfajta barométerek. De elnagyoltak, nekünk pedig fontosak a részletek a következő lépés eldöntéséhez. Mit kezdjünk ezekkel az érzésekkel? És hogyan állítja elő agyunk az ehhez szükséges részletet? Ehhez kellenek az előrejelzések. Ezek összekötik az egyszerû érzéseinket okozó testérzeteinket azzal, ami a környezetünkben történik, így tudjuk, mit kell tennünk. És előfordul, hogy agyunk érzelmeket épít fel.
10. Az ember nem képes minden képességét mozgósítani kizárólag az értelmére vagy kizárólag az érzéseire támaszkodva. Ehhez mindkettőre szüksége van. Az értelem bizonyos mértékben érzésekből fejlődött ki, amelyek a háttérből irányítanak bennünket, hogy belemenjünk-e egy helyzetbe, vagy pedig maradjunk-e ki belőle. Ha bárki úgy véli, hogy az életvezetésünkben csak az érzéseinkre, illetve csak az értelmünkre érdemes hallgatni, az bizony nagyon nagy szamárságot állít. Antonio Damasio