Ugrás a tartalomra
Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:
Ami történt, egy kész modern regény.
A hősnő már régen túl van az álmon,
A hős pedig - tán nem is hős szegény.
Kapcsolódó idézetek
-
Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt. (...) Ma már úgy érzem, mintha egy rossz, de múló álom lett volna. Hogyan lehetséges, hogy két ember egymásba szeret, s olyan sok mindent megosztanak egymással, aztán ez az egész szinte egyetlen éjszaka szertefoszlik.
-
Az ágy közös még, de az agy már nem,
ha jobbra mennék, te arra nem.
Már más érdekel, már mást néznék,
már máshogy érzek, már másképp, rég,
Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt,
egymás mellett, valami elmúlt.
Halott Pénz
-
Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán.
-
Úgy gondolok rá, mint a régi álmok
Szövetére, mely fénylő volt s remek.
S azóta jött az ébredés, az álnok,
És jöttek szürke órák és terek.
Juhász Gyula
-
Azon a napon, amikor olyan nő kerül az utadba, akiből a fényesség árad, amint elhalad: véged van, szerelmes lettél. Már csak egy a dolgod: oly makacsul gondolni rá, hogy ő is kénytelen legyen rád gondolni.
Victor Hugo
-
Valahogy már máshogy látom a dolgokat,
ember vagyok, nem holmi áldozat.
Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc,
egy másik én, de nem az enyém.
-
És egyszer csak megtörténik a csoda: ránézek a nőre, aki ott van mellettem és megfőzte a kávét, újságot olvas, a tekintete fáradt és kiábrándult, a nő, aki ott van és hallgat, mint mindig, aki rávett, hogy "igen"-t mondjak, amikor én "nem"-et akartam mondani, aki rákényszerített, hogy harcoljak azért, amiről - joggal - úgy vélte, hogy életem értelme, aki lemondott arról, hogy mellette legyek, mert engem jobban szeretett, mint saját magát, s aki útnak indított, hogy megkeressem az álmomat.
Paulo Coelho
-
Nem akarok elaludni, nem akarok meghalni,
A jövőnkre gondoltam, mert azt már nem fogom megélni.
Nem tudom, miért történt ez, de valószínûleg megérdemlem,
Próbáltam a legjobbat kihozni magamból,
de tudod, hogy nem vagyok tökéletes.
Powfu
-
Csak idősebbek leszünk, kedvesem,
Nemrég gondolkodtam ezen,
Vajon őrületbe kerget majd valaha,
Hogy milyen gyorsan változik az éjszaka,
Minden, amiről eddig álmodtál,
Eltûnik, amikor felébredsz,
De nincs semmi, amitől félni kellene.
One Direction
-
Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerûbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.