Gyakran támad az az érzésem, hogy az ablakon keresztül éppen úgy ránk ömölhet kintről a sötétség is, mint a fény.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a fényt keresve meg kell érintenünk a sötétséget.
2. Tudom, milyen érzés könyörögni a fényért, hogy maradjon, és árasszon el, ugyanakkor végignézni, ahogy kisétál az ajtón.
3. Mosott ablakon át is lehetnek borúsak a kilátásaink.
4. Gyakran előfordul, hogy az emberek mást látnak bennünk, mint amilyennek mi magunkat képzeljük.
5. Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az ûrből, amit maga után hagy. Gayle Forman
6. A vágyainkat és a gondolatainkat önmagunk előtt is sötét homály fedi, a kívülállók néha jobban kiismerik magukat bennünk, mint mi.
7. A tekintet sajnos olyan, hogy amikor nézünk valamit, más dolgokra árnyék vetül. Tore Renberg
8. Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tûnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyûlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.
9. A sors olykor lesből csap le ránk. Michele Campbell
10. Olykor meg kell törnünk, hogy befogadjuk a fényt.