Gyászjelentések. Férfiak és nők élik az életüket. Dolgoznak, szeretnek, álmodnak, nevetnek és sírnak. Aztán meghalnak. És aztán valaki, akit még csak nem is ismernek, aki egyszer sem találkozott velük, összefoglalja az egész életüket egy vagy két bekezdésben a helyi újságban. Kivéve, ha elértek valamit. Valamit, amiről a szerző úgy gondolja, fontos (...), talán kapnak két hasábot is (...). Ha semmit sem értek el, a lap aljára temetik, vagy abszolút kihagyják őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
2. Minek írnak egy halott Facebook-oldalára? Mit jelentenek bárkinek is ezek az üzenetek, a veszteségnek ezek a fennen hirdetett megnyilvánulásai? (...) Az emberi élet értelmetlen, és a gyászfolyamat egy időre felfedte ennek igazságát. Sally Rooney
3. Nem számít, mit írnak a gyászjelentésedbe, mivel nem leszel itt, hogy elolvasd. Az újság elhalványul, a papírt bezúzzák. A nyom, amit magad mögött hagysz, mélyebb kell legyen. A nyom, amit magad mögött hagysz, egy másik ember lelkén kell legyen.
4. Megszületünk, élünk, ha szerencsénk van, szeretünk, aztán meghalunk. Ez az élet rendje, nincs rajta mit gyászolni. Azokat kell sajnálni, akik nem éltek, akik nem találták meg a szerelmet.
5. Ha ez vígjáték vagy rajzfilm lenne, a halálukat nem gyászolnák, mert ők csak mellékszereplők. A haláluk csak a történet egy része lenne. Azonban ha egy ember meghal, mindig van valaki, aki megsiratja. Van egy kötelék, ami a születésüktől a halálukig összeköti az embereket. Lehet akár főszereplő, akár mellékszereplő, ez a kötelék bizonyítja, hogy igenis léteztek. A temetés ezen bizonyíték egy lényeges része, ami azt jelenti, hogy az életük nem volt jelentéktelen.
6. Ha az ember verset ír, előbb-utóbb elküldi őket egy lapnak. És a lap előbb-utóbb vagy leközli, vagy nem közli le. És ha leközli, az ember vagy tud örülni neki, vagy nem. És ha tud, akkor van egy boldog éjszakája. És ha nem tud, akkor van egy pocsék élete. Bartis Attila
7. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
8. A gyász hosszú és nehéz. Az egész életre kihat. A halott magával viszi a közös jövőt is.
9. A hírekben nap mint nap halljuk, hogy mi folyik a világ számos pontján, de lepereg rólunk, mert a halottak eközben számokká degradálódnak. (...) Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolnak bele, hogy az is valakinek az anyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy egy egész világ pusztul el egy ember halálával. Al Ghaoui Hesna
10. Az ember élete végén nem úgy értékeli azt, mint az összes pillanatának átlagát - ami közel semmi volna, plusz egy kis alvás. Az ember az életét egy történetnek látja, melynek ívét a fontos pillanatok adják meg, azok, amelyekben történik valami. Atul Gawande