Megszületünk, élünk, ha szerencsénk van, szeretünk, aztán meghalunk. Ez az élet rendje, nincs rajta mit gyászolni. Azokat kell sajnálni, akik nem éltek, akik nem találták meg a szerelmet.

Kapcsolódó idézetek

1. Élnie kell annak, kit bajjal sújthat a sorsa. Látnivaló hát, hogy nem kell félnünk a haláltól, Mert aki nincs, nem szenved, s nem számít neki semmit. Titus Lucretius Carus
2. Születni, halni: ez az élet rendje, Ki születik, meg is hal egykoron. De hogyha ifjan száll a sirverembe: Ez fáj nekünk, ez bánatos nagyon! Krüzselyi Erzsike
3. Elmegyünk egyszer. (...) Ez az élet rendje. Nem lehet mit tenni ellene. De nem kell beleugrani a sírgödörbe, amikor ott állunk a szélén! Sörös Sándor
4. Nincs olyan, hogy szerencse, nincsen karma és sajnos nincs igazság. Szeretnék úgy tenni, mintha léteznének ezek a dolgok, de nem léteznek. Az ember megszületik, éli az életét, majd idővel meghal; közben pedig "cselekedj akaratod szerint: ez a törvény egésze".
5. Mindent át kell élnünk: életet és halált, szeretetet és veszteséget. Ezért vagyunk itt. Nem a szenvedés ellenére, hanem azon belül vagyunk emberek.
6. A szerelemért nem meghalni kell, hanem élni, és a szerelmünkért nem világgá kell menni, hanem vele kell maradni.
7. Egész életünkben meghúzódik fölöttünk és bennünk a tragédia. (...) De nem gyászolunk, hanem megpróbálunk mosolyogni a legrázósabb helyzetben is. A legszomorúbb dolgokban is meg kell találnunk az örömöt. Koltai Róbert
8. Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.
9. A gyászt meg kell élni. Meg kell élni, hagyni kell, hogy fájjon, de azt nem, hogy felemésszen. Kollár Betti
10. Az élet nem holmi dísz a jelentéktelenség kis asztalán. Az életet élni kell, méghozzá jól: szeretni és szeretve lenni.