A hírekben nap mint nap halljuk, hogy mi folyik a világ számos pontján, de lepereg rólunk, mert a halottak eközben számokká degradálódnak. (...) Az emberekhez csak az jut el, hogy valahol már megint öldökölnek, megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolnak bele, hogy az is valakinek az anyja, a testvére vagy a szerelme volt. Hogy egy egész világ pusztul el egy ember halálával.

Kapcsolódó idézetek

1. Körülvesz minket a halál. Ott van a hírekben, a regényekben, a videójátékokban és ott a szuperhősös képregényekben, ahol akár vissza is fordíthatják havi rendszerességgel, ha úgy tartja kedvük. Ott van az egész internetet átszövő, megtörtént bûnügyeket feldolgozó podcastekben. Ott van a gyermekmondókákban, a meggyilkolt, gyönyörû nőkről szóló mozifilmekben. A felvételeket azonban megszerkesztik, az újságíró levágott fejét kitakarják, a régi dalok szavait kilúgozzák a modern ifjúság számára. Hallunk emberekről, akik halálra égtek a lakásukban, a tenger felett eltûnő repülőgépekről, gyalogosokat elgázoló kamionokról, de az egészet nagyon nehéz felfogni. A valóság és a képzelet összemosódik, háttérzajjá válik. A halál ott van mindenhol, de elfátyolozva vagy fikcióként. A holttestek eltûnnek, akárcsak a videójátékokban. Hayley Campbell
2. Elfeledkeznek az emberek egymásról. Nem néznek egymás szemébe, nem kérdezik a másikat. Átlépnek a problémákon, valahogy mindenki rohan. Mindenkinek egy élete van, azt próbálja jól leélni, csak rengeteg minden mellett elmegyünk, azt hiszem. Elmegyünk a természet mellett, elmegyünk a saját országunk mellett. Szacsvay László
3. Aki volt háborúban, már nem is igen tudja, mi az, hogy halott. És egy halott ember nekünk csak akkor jelent valamit, ha láttuk, mint halottat, százmillió holttest, ha széthinted a történelemben, a képzelet füstje csupán. Albert Camus
4. Az emberiség nem látszik, annak nincs arca. Az emberiséget nem lehet megfogni. Ha azt mondom, hogy elpusztult háromszázezer ember, nem lehet sírni. De ha három ismerős lett tragédia áldozata, folynak a könnyeink.
5. A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük... elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először. Alan Moore
6. Azt szeretném, ha a világ, az irgalmat mindjobban feledő, az őrületbe vesző világ más egyébbel foglalkozna. Esetleg emberi érzelmekkel. Például a szerelemmel. S nem plátóival. Vavyan Fable
7. Úgy gondolunk a halálra, mint olyasvalamire, ami másokkal történik meg, nem pedig velünk. A haldoklók izolálása csak megerősíti ezt a téveszmét. Ellentétben a múlttal, amikor még szembesültünk a közvetlen környezetünkben haldoklókkal, manapság az emberek gyakran idősotthonokban és kórházakban halnak meg, másoktól elszigetelve. Ennek eredményeként a többségünk, különösképpen a fiatalok, úgy élik a mindennapjaikat, mintha halhatatlanok lennének. Venki Ramakrishnan
8. Abban a pillanatban, amikor meghal valaki, hirtelen ránk zuhannak a többletjelentések, minden mondata, szava, gesztusa felértékelődik, és ezzel együtt gőzbe von a lelkifurdalás, a gyötrelem a kimondatlan, a pótolhatatlan, a megismételhetetlen miatt, nem mondtam el neki vagy nem mondtam elégszer, nem kérdeztem meg, nem voltam ott, nem öleltem át, nem hívtam meg egy sörre, nem veregettem hátba, nem hívtam fel, és már soha többé nem is tehetem, és aztán eltelnek ezek a pillanatok, enyhül, csillapodik az önvád, és lassacskán minden visszatér a szokásos medrébe, megy minden tovább - ugyanúgy -, a következő halálig.
9. Teljesen máshogy fest a helyzet akkor, amikor valaki felülről, egy bizonyos távolságból figyeli a háborúskodás különböző állomásait, a hadmûveleteket, a politikusok szólamait - és megint más, amikor "szemmagasságban forgat", és elmegy egyszerû emberekhez, családokhoz, velük tölteni egy napot. Meghallgatja azok véleményét és élményeit, akiknek nem hallani a hangját a konfliktusról szóló hírek óriási zajában. Ilyenkor lehet igazán átérezni, hogy minden meggyilkolt emberrel, kisgyerekkel, anyával, apával valóban egy világ vész el. Al Ghaoui Hesna
10. Gyakran mondják, hogy éppen a halál és létezésünk rövidsége ad értelmet az életnek. Én ezt inkább úgy látom, hogy csak a halál tragédiáját próbálják utólagosan megideologizálni. Egy szeretett ember elvesztése szó szerint megfoszt bennünket önmagunk egy részétől: azok az agyi mintázatok, amik a vele való kapcsolódásra és örömre hangolódtak, most hiányt, ürességet és fájdalmat hoznak. A halál mindazt elveszi tőlünk, ami az élet értelmét adja: a készségeket, a tapasztalatokat, az emlékeket és a kapcsolatokat. Megakadályozza, hogy továbbra is átéljük azokat a felemelő pillanatokat, amik meghatároznak bennünket - az alkotást, a szeretet kifejezését, a közös nevetést. Ray Kurzweil