Gyerekkoromban zsebtükörből néztük az utcánkat. Nem tudom, próbálta-e. Noha minden a szokott helyén van, mégis egészen más színben tûnik fel, más a fénye, olyan izgalmas, mint egy dezsávü kép, egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán azért, mert a tükörkép abszolút hiteles, de észrevétlenül fordított.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon megváltoztak a dolgok a gyerekkorunk óta, talán nem annyira, mint szerettük volna, de a világ más hely lett. Gyorsabb, hangosabb, magányosabb. A körülöttünk lévő világgal ellentétben mi egyáltalán nem változtunk, nem igazán. A történelem a tükör, és valamennyien csak önmagunk idősebb verziói vagyunk, felnőttnek álcázott gyerekek.
2. Mindaz, ami az életben rám várt, számomra ismeretlen, felfoghatatlan dolog volt. Nem ismertem ki magam, s nemcsak a "sûrûjében", hanem a "ritkásban" sem. Irtó furcsa lény az ember, annyi rétege van! De van agyvelőm is, ami úgy mûködik, mint egy zseblámpa. Ezzel megtanultam a világ dolgait, ahogy az ember szinte gépiesen megtanulja, mit tudom én, hogy mielőtt repülőgépre száll, be kell mutatnia az útlevelét stb., stb. Absztrakt módon, mechanikusan, az agyvelőm segítségével teljesítem a felnőttek előírásait. De a lelkem, a szemem ma is a gyermeké, aki mindent felfedez, minden tapasztalatért megszenved, és módfelett elképed azon, hogy rossz dolgok is vannak a földön. Hogy az eszményi mögött is csalások és csalódások bujkálnak. Aki nem érti meg, hogy valójában miért kell az embernek kettéhasadnia. Pilinszky János
3. Mi felnőttek sosem emlékszünk a gyermekkorunkra. Csak azt hisszük, hogy emlékszünk rá, és ez még veszélyesebb. A színek élénkebbek, az ég magasabbnak látszik. A gyerekek folyamatosan egyik megdöbbenésből a másikba esnek. Annyira friss és erős benyomások érik őket, hogy az már-már ijesztő. Stephen King
4. Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak. Kaffka Margit
5. Az ember megrendül, ha belenéz fiatalkori önmaga szemébe, és látja magát annak, aki egykor volt – buta, hiszékeny gyereknek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, milyen volt kisgyerekkorában. A felnőttek azt hiszik, emlékeznek rá, pedig nem. A fényképek és a videofelvételek nem tudják megragadni, ki vagy valójában, sem életre kelteni azt a személyt, aki valaha voltál. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, vissza kell menned a múltba. Darren Shan
6. Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerûen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tûnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szûkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük. S mikor visszatérünk felnőtt életünkbe, nem az fáj, hogy olyan szép és hatalmas volt, amit elvesztettünk, hanem az, hogy olyan kicsi és értéktelen volt a gyermekkor, amiből táplálkoztunk egy életen át. Karinthy Frigyes
7. A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz bele. (...) Az emberek más-más irányból néznek a tükörbe, de a tükör ugyanaz, és ugyanazok a dolgok tükröződnek benne. Agatha Christie
8. Volt ez a memóriajátékom, amikor gyerek voltam... egy csomó kártya fejjel lefelé fordítva, sorba rakva. Mindegyik kártyán volt egy kép. Egyet megfordítasz, megnézed... aztán visszafordítod. Megpróbálsz visszagondolni, hogy merre volt a párja. Néha fogalmad sincs. A kártyák teljesen össze vannak keveredve és véletlenszerûek, de folytatod a felforgatásukat, és minél több kártyát látsz, annál jobban látod a teljes képet.
9. Némi tehetséggel még a kezdő is képes múltját olyan rózsaszínû szemüvegen át látni, amely csak a jót és a szépet ereszti át. Csak akinek nem sikerül a trükk, az emlékszik serdülőkorára (gyermekkoráról nem is szólva) földhöz ragadt realizmussal, mint a bizonytalanság, a világfájdalom és a jövőtől való félelem időszakára, csak az nem fogja ennek a hosszú időszaknak egyetlen napját sem visszasírni.
10. Sohasem látjuk olyannak a világot, amilyen valójában, mert mindig más szemmel nézzük. Egy hely, amit gyerekként ismertünk, egészen más, amikor felnőttként térünk vissza oda - kisebb, és már nem olyan varázslatos. Ugyanígy van az emberekkel, még a hozzánk legközelebb állókkal is; azt hisszük, hogy ismerjük őket, pedig ez csak illúzió. Steven Saylor