Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyûrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
2. Sohasem látjuk olyannak a világot, amilyen valójában, mert mindig más szemmel nézzük. Egy hely, amit gyerekként ismertünk, egészen más, amikor felnőttként térünk vissza oda - kisebb, és már nem olyan varázslatos. Ugyanígy van az emberekkel, még a hozzánk legközelebb állókkal is; azt hisszük, hogy ismerjük őket, pedig ez csak illúzió. Steven Saylor
3. Gyereként könnyû hinni a varázslatban, de felnőve rájövünk, hogy az igazi varázslat azoktól jön, akiket szeretünk. Azok a legemlékezetesebb pillanatok, amiket a családdal élünk át, lehet, nem a legszebbek, nem a terv szerint alakulnak, de igazán a legkínosabb pillanatok vezetnek a legnagyobb diadalokhoz. Persze épp akkor még nem úgy érezzük, de amikor leülünk és visszagondolunk rájuk, rögtön fülig ér a szánk, mert azoktól a hibáktól lesznek az emlékek a legtökéletesebbek.
4. Az emberek az idők során elveszítették a tiszta szemlélődés képességét, a dolgokon való elmélkedés örömét, és elvárják, hogy a titkok maguktól nyíljanak meg nekik. Mire megismerkedünk a környező világgal, lehet, hogy a varázs helyét a megszokás foglalja el. A mindennapok monotóniájában érzéketlenné válunk a rendkívüli jelenségek befogadására; a csodák éteri élvezetére. Azt mondják, a gyermekben még megvan ez a befogadási képesség.
5. A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot. Joanne Harris
6. Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. (...) Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit. Paulo Coelho
7. Sokszor a világ, a semmi, és a nincs, akkora terhet rak rám, hogy elhagy a szép, a jó, a hit. És elfogy bennem a varázs: Sohonyai Attila
8. Homályosak voltak az emlékeim. Nem emlékeztem már, hogy mi volt a valóság, és mi az, ami csak a képzeletemben történt meg. Csak a varázslatra emlékeztem. A vágyra. Fiatalok voltunk, ügyetlenek, tapasztalatlanok, de mégis volt benne valami fantasztikus. Harlan Coben
9. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik fő-részének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait. De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érde­keiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül ítélik meg tetteidet és legfeljebb cserébe adnak örömet örömért, szeretetet szeretetért s még jó szerencse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak. Az élet gondjai maholnap saját erődet s belátásodat is igénybe veszik. Deák Ferenc
10. Nagyon megváltoztak a dolgok a gyerekkorunk óta, talán nem annyira, mint szerettük volna, de a világ más hely lett. Gyorsabb, hangosabb, magányosabb. A körülöttünk lévő világgal ellentétben mi egyáltalán nem változtunk, nem igazán. A történelem a tükör, és valamennyien csak önmagunk idősebb verziói vagyunk, felnőttnek álcázott gyerekek.