Ha a bérmálást olykor a "keresztény nagykorúság szentségének" nevezik is, a hitbeli felnőttséget nem szabad azonosítani a természetes felnőttkorral. Szent Tamás emlékeztet erre: "A testi életkor nem mérvadó a lélek számára..."

Kapcsolódó idézetek

1. A természeti életben első helyen vagyon a születés, azután következik az erősödés: ugy a lelki életben első helyen áll a keresztség, másodikon a bérmálás. Szilasy János
2. A felnőttség kritériuma (...) nem az, hogy az ember valamely szektához, csoporthoz vagy néphez tartozik, hanem az, hogy alá tudja vetni magát saját önállósága szellemének. Carl Gustav Jung
3. Jézus Krisztusnak igaza van: az anyagi gazdagság iránti mohóság és a halhatatlan lelkek üdvössége teljesen összeegyeztethetetlen egymással. Nem jobb-e akkor, ha valóban hisz az ember a lélek halhatatlanságában, lemondani a társadalom nyújtotta kényelemről és luxusról, és gyökereken élni, ahogyan a remeték tették, hogy ezáltal megmentsük lelkünket az örökkévalóság számára, még ha elveszítünk is évtizedes anyagi javakat? Ez a megfontolás olyannyira egyszerû és szemmel láthatólag olyannyira igaz, hogy kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a jámbor és gazdag polgárok, bankárok, gyárosok és kereskedők, akik ismert eszközökkel pompás üzleteket csinálnak, miközben örökösen az evangéliumra hivatkoznak, egyáltalában nem számítanak a lélek halhatatlanságára, és hogy ezt nagylelkûen átengedik a proletariátusnak, miközben ők szerényen igényt tartanak a földi életben összegyûjtött nyomorúságos javakra. Mikhail Aleksandrovich Bakunin
4. Aki (...) áldozik élete folyamán, az egyre inkább beépül Krisztus misztikus testébe, az egyházba. Az elsőáldozás nem lehet egyszeri esemény, hanem ennek a "beépülésnek" a kezdete.
5. A vallások semmivel sem inkább örök érvényûek, mint a nemzetek. Egy vallásnak - bármelyiknek - van születése, ifjúkora, öregkora és halála. Alexander Sutherland Neill
6. A spiritualitás számomra nem azt jelenti, hogy naphosszat imádkozni kell egy elképzelt szakállas bácsihoz, majd ezen "semmittevés" eredményeként várni, hogy a szánkba repüljön a sült galamb. Egy bizonyos életkorban ugyanakkor szerintem menthetetlenül elkezdünk azon gondolkodni, mi értelme a létezésünknek, mert amikor pénzből és érmekből már van elég, akkor a többségünk rájön, hogy biztosan nem ezért születtünk meg.
7. Tudod, kezdem azt gondolni, hogy az igazi lelki növekedés csak akkor kezdődik, mikor teljesítettük a felnőttség követelményeit, amiket elvártak tőlünk. Például a munkát, a család felnevelését, egy közösség összehabarcsolását - szóval mindazt, amik távol tartanak az igazi lényedtől, és az embertől, akit hátrahagytál.
8. Én nem vagyok harcos ateista; úgy érzem, mindenki higgyen abban, amiben akar. De az, hogy valakinek különös babonái vannak, még nem bizonyíték a lelki nemességre. Ha valaki, mondjuk, vallásos, ettől még nem lesz automatikusan jó ember. Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics
9. Már mást értünk erkölcs alatt, mint kétezer évvel ezelőtt. Az Ótestamentumban még többnejûségről írnak. Meg azt is mondja a Biblia (...): "Jósnőt ne hagyj életben!" Ezeket nem tartjuk be. Az az érzésem, a melegség napjainkban az újabb "veszélyes" pont, mert a társadalom is mintha a hordó csapját nyitogatná. Nagyon sokan félnek, hogy a hordó felrobban, és mindent elönt a gáz, vagy minden elsötétül. És ebbéli félelmükben a vallást hozzák elő, ami nem helyes, mert a vallás nem erre való. Az egyház nem azonos a Jóistennel. Nádasdy Ádám
10. Egyszer vacsoravendégeink voltak, és hallottam a papámat, amint azt mondja, hogy ő már nagyon is benne van a korban, de lélekben huszonegy évesnek érzi magát. Szóval, biztos van az embernek olyan életkora, amelyet úgy kikoptat magának, mint a kedvenc helyét a díványon, vagy még inkább: olyan kényelmesre tágít, mint egy cipőt. Jodi Lynn Picoult