Ha a körülmények a kezünkre jártak volna, ugyan melyikünk nem ment volna végig bûncselekmények egész skáláján? ...Ezért sohasem mondhatjuk: "ezt és ezt nem lett volna szabad megtenned", hanem mindig csak a következőt mondhatjuk: "milyen furcsa, hogy én még nem tettem meg ezt vagy százszor!"

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem "egyszersmindenkorra ilyen, és semmilyen más nem lehet", hanem "mindig másmilyenné is válhat", és ha elvitatnánk tőle ezt a másmilyenné válás képességet - még akkor is, ha bûnt követett el, az odavezetne, hogy akkor a magunk részéről mi is bûnt követnénk el. Viktor Emil Frankl
2. Ha más ront el valamit, könnyû azt mondani, hogy "én sose tennék ilyet". Bárkivel bármi előfordulhat, és ezt állandóan szem előtt kell tartani, hogy megvédjen a tragédiákat előidéző elbizakodottságtól. Scott Kelly
3. - Kerültél már olyan helyzetbe, amikor pontosan tudtad, mi fog történni? De attól függetlenül mégis belemész. És amikor megtörténik az, amitől tartottál, mérges vagy magadra, hiszen előre tudtad. De ilyen vagy és kész, szóval tovább bünteted magad. - Nem. - Hogy csinálod? - Sosem azt teszem, ami elvárható. Ettől érdekes az élet.
4. Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: "Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!" Rakovszky Zsuzsa
5. Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más? De hát nem történik. Rakovszky Zsuzsa
6. Ha soha semmi rosszat nem tennék is, ám mégis akarnám a rosszat, akkor olyannyira bûnös lennék, mintha a tettet el is követtem volna. Eckhart mester
7. - Ha az ember bûnös volta eleve elrendeltetett (...), akkor bármit teszünk is: jobb nem is lenni! - Jobb nem is lenni (...). Az ember: maga a bûn, és ez a bûn megválthatatlan. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
8. Először is, ne árts! Könnyebb mondani, mint megtenni. Elmondhatjuk a világ összes fogadalmát, de tény, hogy a legtöbben mindig okozunk kárt. Olykor még ha segíteni is próbálunk, többet ártunk, mint használunk. És aztán bûntudat kivillantja a foga fehérjét. Hogy mit kezdesz ezzel a bûntudattal, az rajtad áll. Ránk hárul a döntés: vagy hagyod, hogy a bûntudat visszarántson oda, ahol első alkalommal is bajba kerültél, vagy tanulsz a bûntudatból, és megteszel mindent, hogy továbblépj.
9. Tetteink alapján ítéljük meg magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel is kell élnünk. Nem változtathatjuk meg a múltunkat. Elutasíthatjuk, hogy az emberek így ítéljenek meg, próbálunk elszökni a rossz hírnevünk elől, de nem tudhatjuk biztosan, sikerül-e. Nehéz lehet lerázni a múlt bûneit, mindig visszatérnek kísérteni minket. De van egy dolog, amit sosem teszünk: nem állunk le, nem adjuk fel. Felállunk és harcolunk.
10. Azt gondoljuk, hogy bûneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik - mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.