Ha a látható dolgokat megilleti a név, akkor ezt a jogot a láthatatlanoktól sem illő elvitatni. Szerelem. Éhség. Gyûlölet. Fáradtság. Undor. Álmosság. Még így is megeshet, hogy a világ egy napon úgy pusztul majd el, hogy nem kapott nevet minden szeglete, annyi benne a megnevezendő.

Kapcsolódó idézetek

1. Még ha a leggyûlöletesebb neveken neveznek is, a szó akkor is csak szó. A szó az egész világot jelentheti az embernek... vagy egyáltalán semmit. Tőled függ. Adam Makos
2. Van, hogy a szemünk láttára tûnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltûnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltûnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerûbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. Cecelia Ahern
3. Egy név akár ítélet is lehet. Vannak nevek, amelyek maguk után rántják a név viselőjét, mint az üledékes folyó vize a nagy esőzések után, és bármennyire próbál ellenállni az illető, egy meghatározott sorsot szabnak ki rá. Aztán ott vannak azok a nevek, melyek álarcként mûködnek: leplezik, másnak mutatják be viselőjüket. A legtöbbnek persze nincs semmi hatalma. José Eduardo Agualusa
4. Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik, évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a "boldogság" szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság. Carl Gustav Jung
5. A szeretet olyan erő, amely megmagyarázhatatlan, nem lehet kémiai folyamatra lebontani. Ez a jelzőfény, mely hazavezet minket, amikor magunk vagyunk. És a fény, amely rávilágít veszteségünkre. Hiánya megfoszt minket minden széptől, ahogy az öröm élvezetétől is. Ettől éjszakáink sötétebbek, míg napjaink borúsabbak lesznek. Ha szeretünk valakit, nem számít, mennyire ártalmas, szomorú vagy szörnyû is az, abba kapaszkodunk. Ez ad erőt nekünk. Összetart bennünket. Belőlünk táplálkozik, s mi pedig belőle. A szeretet a mi áldásunk, s egyben a vesztünk is.
6. A szeretet mindent legyőz. (...) Ám ez nem igaz, mert a szeretet, ha létezik is, törékeny, sérülékeny. Olyannyira gyönge, hogy szinte láthatatlan. A láthatatlannak lenni és a nem lenni szinte egy és ugyanaz. Susanna Tamaro
7. Minden érzelem valamifajta célt szolgál: a szomorúság, a harag, a bánat, a félelem ugyanúgy, mint az öröm vagy a nyugalom. Bár vannak érzelmek, amelyeket nem olyan kellemes átélni, mint a többit, ez nem jelenti azt, hogy ezek rosszak lennének. Az emberi lét része, hogy emóciók széles skáláját éljük át nap mint nap. Jönnek és mennek, és ha hihetetlennek is tûnik az adott pillanatban, a nehezek sem tartanak örökké.
8. Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltûnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben. Paulo Coelho
9. Mindennek vége van egyszer. Mindnyájan menet közben élünk. A körülöttünk lévő tárgyak a mi mozgásunkhoz képest egyszer csak elmaradnak. Ezen nem lehet segíteni. Ha valaminek itt az ideje, hát elvész. Csak addig van jelen, míg el nem jön megszûnésének órája. Murakami Haruki
10. Eleinte alig veszed észre. Ha megkapod, egy szép napon mindentől elmegy a kedved. Semmi se érdekel, sivár minden. De ez a sivárság többé nem múlik el, megmarad s egyre nő. Napról napra, hétről hétre rosszabb. A beteg mind kedvetlenebb, belül mind üresebb, mind elégedetlenebb magával meg a világgal. Majd lassanként ez az érzés is megszûnik, többé semmit sem érez. Teljesen közönyös és szürke lesz, az egész világ idegennek tetszik neki, semmihez semmi köze. Már nem haragszik, nem lelkesedik, nem örül, nem szomorkodik, többé nem tud se nevetni, se sírni. A belsejében hideg lesz, már nem tud szeretni senkit. Ha idáig jut, a betegség gyógyíthatatlan. Nincs visszaérés. (...) A betegség neve: halálos unalom. Michael Ende