Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ha a remény, mit jóságod adott, s a nagy kívánkozás se csal szívemben, kettőnk között a fal dőljön le menten, mert duplán fájnak a titkolt bajok.

Michelangelo Buonarroti
🌿 Egyszerűség 😤 Gőg
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Ha elfogadják szerelmedet, ha karok tárulnak feléd, akkor imádkozz Istenhez, hogy óvja meg ezt a szerelmet a romlástól, mert féltem a túlságosan boldog szíveket. Antoine de Saint-Exupéry
  2. Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha nagy néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége, ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre. Erich Maria Remarque
  3. Ha nem kaptuk meg azt, amire vágytunk, két dolgot tehetünk: megkísérelni, hogy mégiscsak megkapjuk, vagy többé nem vágyni rá. Ha a kettő közül valamelyik sikerül, eloszlik a szomorúság. Ernst Hans Gombrich
  4. Mihelyt valami titok lopózik két szerető szív közé, mihelyt egyikük takargatni tud a másik előtt akár csak egy gondolatot is; a varázs megtörik, s a boldogság romokban hever. Az ingerültség, az igazságtalanság, sőt a nemtörődömség is helyrehozható; de a titkolózás valami idegen elemet dob a szerelembe, mely gyökerében változtatja meg annak igazi természetét, s önmaga szemében is meggyalázza. Benjamin Constant
  5. Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései. Moldova György
  6. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
  7. Ha az ajtót nem nyitja rám senki, ha a szívem lassabban kezd verni, ha a számon nem megy már le étel, csak miénk lesz az éjjel, még együtt alszunk el.
  8. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
  9. Nem fáj, hogy rossz voltál, csak az fáj, hogy eztán jó se lész, és rossz se lész, az fáj, hogy életemből kihullasz már, mint zárt dallam, amely a csendbe vész. Szabédi László
  10. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat