Ha a szánk beszélni tudna, azt kérné tőlünk, hogy viseljük gondját és tápláljuk a mikrobiális közösségeit, hogy továbbra is vigyázni tudjon az egészségünkre. Az egészséges száj az egészséges szervezet alapfeltétele, és fordítva. Ha az egyikre vigyázunk, vigyázunk a másikra is.

Kapcsolódó idézetek

1. A szád nem csak tükre egészségi állapotodnak, hanem kulcsa is. Világos kapcsolat van a száj higiénéje és az egészséged között.
2. A száj az egyik legfontosabb szerv a gyermek egészséges fejlődése és növekedése szempontjából. (...) A szájjal kapcsolatban a "várjunk, és majd meglátjuk" ritkán jó stratégia.
3. Minden azon múlik, ki tudjuk-e fejezni, meg tudjuk-e értetni a másikkal, hogy összetartozunk. Ha igen, az ember élete kikerekedik, egész lesz, azaz egészséges.
4. Gondoljunk a szánkra kertként, amelyben az orális mikrobiomunk adja a gyönyörû virágokat, növényeket és zöldségeket, amelyeket mi ültettünk. Ahhoz, hogy az egész kert egészségét megőrizzük, naponta öntöznünk kell a növényeket, metszenünk kell a hajtásokat, és el kell látnunk a talajt a szükséges tápanyagokkal. De mi történik, ha valamilyen probléma lép fel? Esetleg gyomok terjednek el a kertben, vagy az egyik növényünk megbetegszik? Ekkor valószínûleg megpróbáljuk szelektíven kihúzgálni a gazt, vagy gyógyszerrel kezeljük a megbetegedett növényt, miközben továbbra is gondját viseljük az egész kertnek. Valószínûleg nem fogjuk gyomirtó szerrel bepermetezni az összes növényünket. De mi történik, ha néhány hétre elutazunk a városból, és elfelejtünk valakit megkérni, hogy gondoskodjon a növényeinkről? Amikor visszatérünk, azzal szembesülhetünk, hogy a gyomok már mindent elborítottak, és átvették a kertben az uralmat, a betegségek pedig elterjedtek, és elpusztítják a kedves növényeinket. Ez történik a szánkban is. A fogmosás és a fogselymezés hatékonysága határozza meg a szájmikrobiomunk tömegességét és minőségét, az általunk fogyasztott ételek és italok (illetve ezek mennyisége) pedig vagy a jótékony, vagy a káros baktériumoknak fognak kedvezni.
5. A beszéd a saját mentális immunrendszerünk egyik nagyon fontos része. Ha beszélünk a problémáinkról, akkor gyakran "maguktól" megoldódnak. Tulajdonképpen ilyenkor a beszélgetés közben építünk egy olyan összefüggésrendszert, amelynek a segítségével rájövünk dolgokra. Más megvilágításba kerülnek a problémák, új ötleteink támadnak, vagy egyszerûen csak megkönnyebbülünk, hogy valakinek elmondhattuk őket. Ezért van az, hogy hálásak vagyunk akkor is, ha valaki jó hallgatóság, és egyáltalán nem lát el tanácsokkal a gondunkra vonatkozóan. Szertics Gergely
6. Az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem egyben a külső és belső környezettel kialakult testi, lelki egyensúly, ami ugyanakkor az ember testi-szellemi és társadalmi jólétét jelenti. Ennek az állapotnak a fenntartása csak aktív egészségtudatos magatartással lehetséges, amiért a romló környezeti feltételek miatt egyre többet kell tenni. Tompa Anna
7. Az egészség végül is nem más, mint a szervezetet alkotó összes rendszer harmonikus és kiegyensúlyozott mûködésének végeredménye. Ha ebben a mûködésben zavar támad, nem érdemes rávetni magunkat arra a szervre, amelyik felmondja a szolgálatot, például a májra, a vérre, a szívre, stb. Arra kell törekednünk, hogy az egésznek visszaállítsuk az egyensúlyát.
8. Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások gondolataira, érzéseire figyeljünk, azokat a nyelv közege által fölfogjuk, megértjük. Attól a pillanattól fogva, hogy a világra születtünk, mindaddig, míg meg nem halunk, beszélünk. Kosztolányi Dezső
9. Ha mindenki kétszer annyit figyelne, mint amennyit beszél, sokkal kevesebb zaj lenne a világban. És ha tudnád, hogy csak feleannyit beszélhetsz, mint amennyit egyébként szoktál, valószínûleg körültekintőbben válogatnád meg, mi hagyja el a szádat. Ez egyszerû matek, két fül, egy száj... ha kétségeid vannak, inkább fogd be. Mike Rowe
10. A betegség gyakran kifejez valami fontosat, megvéd valamitől, segíti valaminek a feldolgozását, egyensúlyt teremt, figyelmeztet, kiutat mutat egy nehezen megoldható konfliktushelyzetből. Bizonyos helyzetekben egyszerûen szükségünk van rá, ami persze nem azt jelenti, hogy igényünk is lenne rá. Mindenesetre úgy tûnik, ilyen esetekben az elménk lehetővé teszi, hogy a természetes öngyógyító rendszerünk részlegesen és átmenetileg kikapcsoljon. Buda László