Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ. Rudolf Steiner
2. Míg Isten kegyelmével az ember mindent megtanulhat a teremtésről, mi több, magának Istennek munkáiról és tulajdonságairól is sok mindent megtudhat: magát Istent meg nem ismerheti. Ken Liu
3. Minél többet fedez fel a világból az emberek kisebbsége, és minél mûveltebb lesz ennek a kisebbségnek a jóvoltából az emberek többsége, annál közelebb kerül Istenhez az egész emberiség. Szilvási Lajos
4. Nemcsak az embernek van lelke, hanem az egész természetnek is, és a természet olykor csodálatos jelenségekben juttatja kifejezésre az emberekkel való kapcsolatát. Cao Hszüe-csin
5. Aki lemond a világról, már tud szeretni minden embert, mert hiszen mindőjük világáról lemond. Ezért kezdi sejteni, milyen is az ember igazi lénye, és ez másként nem megy, csak szeretettel, feltéve, hogy az illető egyenrangú vele. Franz Kafka
6. Amikor az ember eléri azt a szintet, hogy ellenőrzése alatt tartja a spirituális energiáját, és pozitív erővé tudja alakítani, megtalálja azt a részt, mely őbenne maga az Isten.
7. Világnézettől függetlenül a lelke legmélyén mindenki boldogságra vágyik, és ha átérezzük ezt a közös vonást, azzal mintegy kapcsolatba lépünk másokkal.
8. Az ember a világ urának érzi magát, amikor szeret. Edmonde Charles-Roux
9. Mikor rátalálsz arra az egy emberre, aki összeköt a világgal, menten valaki mássá válsz. Mondhatni, jobb emberré.
10. Minden jó ember szívében megleled Istent. Lucius Annaeus Seneca