Ha az ember folyton csak azon agyal, miképpen védhetné ki a rá leselkedő veszedelmet, mit egyen, igyon, kenjen ellenük, előbb-utóbb holtbiztosan magára idézi a nyavalyát.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember fél valakitől, akkor meggyûlöli, de folyton muszáj rágondolnia. William Golding
2. Átkozottul elgyávul az ember, ha egyszer önmagával kell szembeszállnia, önmagát kell meggyőznie, legyőznie s eltérítenie.
3. Az ember oly szorosan tartja magát fogva, hogy általában magát falja fel, amikor a világot kellene felfalnia. Clemens Brentano
4. Sose jó az, ha az embernek túl sok ideje van az agyalásra. Olyankor az ember mindenfélét kitalál, amivel tönkrevághatja az eredeti tervet. Elmore Leonard
5. Fölhalmoz az ember az emlékanyagában is mindenféle vacogtatót, ami aztán legrosszabbkor jelentkezik megint. Bor Ambrus
6. Az ember akaratlanul is mindent túlbonyolít, mert állandóan gondolkodik. Mérő László
7. Ha az ember külső és belső démonaitól - a háborúktól, a testi-lelki nyavalyáktól, az értelem terheitől - nem próbálna megszabadulni, saját halálos ítéletét írná alá. Latinovits Zoltán
8. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
9. Úgy lehet élni, hogy az ember gyûlöli saját magát, de ha megveti, az megmérgez mindent benne és körülötte.
10. Az ember csak saját magának rontja el az életét, ha egyfolytában azt sulykolja, hogy az mennyire nem jó. Alföldi Róbert