Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet.

Kapcsolódó idézetek

1. Furcsa az agy, amikor az ember döntést hoz, az agy amellé a döntés mellé rögvest felsorakoztatja az érveket, mintha minden más döntés ehhez képest egyértelmûen rossz döntés volna, holott a legtöbb döntést a félelem, a gyávaság vagy a lelkiismeretfurdalás erőlteti ki. Háy János
2. Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyûlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra. Vavyan Fable
3. Az agy az ember legjobb barátja; még akkor is szórakoztatja, ha nincs semmi olvasni- vagy tennivalója. De ha túl sokáig nem kap ingert, az ember ellen fordul. Stephen King
4. Az agy esendő. Hiába lakozik benne az öntudatunk, és minden tapasztalatunkat ő irányítja, e rendkívül fontos feladatok ellenére meglepően zavaros és rendszertelen a mûködése. Elég csak ránéznünk, hogy belássuk, valójában milyen nevetséges is az agy. A formája egy mutáns dióbélre, vagy még inkább a lovecrafti rémvilágból előbújt rumos zselére, esetleg egy leharcolt bokszkesztyûre hasonlít. Persze tagadhatatlanul megkapó, de azért közel sem tökéletes. Tökéletlenségei pedig mindenre hatással vannak, amit az emberek tesznek, mondanak vagy éreznek.
5. Az agyad a legjobb barátod lehet; elszórakoztat, ha nincs is semmi olvasni- vagy tennivalód. De ellened fordul, ha sokáig nem jut külső ingerekhez. Ellened fordul, ami annyit tesz, hogy saját maga ellen, rátámad magára, akár föl is falja magát egyfajta önkannibalizmus során. Stephen King
6. A szívem azt súgja: akarom! Az eszem azt kiáltja: nem lehet! Végül az ész megadja magát, és a képzelet szárnyra kel.
7. Az emberek azt hiszik, hogy az agyukkal elemzik a helyzeteket, úgy hiszik, az érzelmeik nem mások, mint a megismerés eredményei, de tévednek, mert az értelem nem a fejben van, hanem a testben. Az ember értetlenül kijön az értekezletről: - Miért vagyok dühös, amikor ugrálnom kellene örömömben? - Átsétál a parkon egy verőfényes napon, és azon tûnődik, hogy miért nehéz a szíve, mi a csuda bánthatja. Csak ezután kezdi el elemezni. Az érzelmek vezetik el ahhoz, amire a józan ész képtelen önmagától rátalálni.
8. Amikor az ember úgy érzi, nincs tovább, abszolút természetes, hogy üvölteni akar. A levegő összetömörül a tüdejében, és megfullad, ha nem tolja ki magából, ha nem üvölti ki minden erejével. Különben a saját lélegzetébe fullad bele, maga az ég fojtja meg. Paul Auster
9. Minden ember lelkében vannak sötét helyek, amiket zárva kell tartani. Normális esetben az ajtó csukva van, de olykor kinyílik, s akkor a sötétség veszi át az uralmat. Ez az őrület. Böszörményi Gyula
10. A bosszú elborítja az agyat, kizárja a józan gondolkodást. A szenvedély bármely formája bukáshoz vezethet. Nora Roberts