Ha az értelem és az érzelem egy irányba mutat, akkor sínen vagyunk, de ha nagyon eltér a mondandójuk egymástól, akkor álljunk meg összerendezni magunkat, mert lehet, hogy másik vonatra kell szállnunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az értelem közlekedési eszközei a szavak. Éppúgy ki tudnak siklani, fel tudnak borulni, képesek összeütközni, akár a jármûvek. Érzelmeink, indulataink kormányozzák őket. Azokat kellene megtanítani, hogy az emberközi utak jelzőtábláira figyeljenek. Elekes Ferenc
2. Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz... De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját... és az a másik leszorul, kiesik... az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki... és hagyja ott a maga régi nehéz útját. Móricz Zsigmond
3. Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derût, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszûkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyûlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember. Popper Péter
4. Nem kell engednünk, hogy szorongásaink és elvárásaink uralják a pillanat minőségét, még akkor sem, ha rosszul áll a szénánk. Amikor húznunk kell, húzzunk. Amikor vonnunk kell, vonjunk. De tudjuk azt is, mikor ne húzzunk, és mikor ne vonjunk. Jon Kabat-Zinn
5. Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
6. Amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk -, természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataik különböző utakon járnak s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük. Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól használja. René Descartes
7. Amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk -, természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataik különböző utakon járnak s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük. Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól használja. René Descartes
8. Az élet egy utazás... Lehet, hogy ugyanannál a megállónál szállunk fel, de más irányban megyünk tovább.
9. Amikor valakinek a meggyőzésében vagy valaminek az elvégzésében zsákutcába kerülünk, a legjobb, ha megállunk és elgondolkodunk egy pillanatra. Semmi értelme tovább jártatni a szánkat. Mindig több út vezet egy cél eléréséhez. Még egy reménytelen helyzetben, amikor a dolgok nagyon-nagyon rosszra fordulnak, sem szabad feladnunk, bármennyit is szenvedünk, bármekkora veszteségekkel járt, egyszerûen folytatni kell a küzdelmet. Apró lépésekben kell haladnunk, és nem szabad leragadnunk egyetlen odavezető út mellett. Mohamed Nasíd
10. Racionális énünk azt sugallja, hogy döntő helyzetekben a tényekre és észérvekre kell támaszkodnunk. A baj csak az, hogy a jobbik eszünkkel hozott döntéseinket nem váltjuk tettekké, ha ősi ösztöneink rosszat sejtenek és riadót fújnak. Megérzéseink viszont akkor is tettekre sarkallnak, ha szemernyi észérvet sem tudunk felhozni indoklásul. Ideig-óráig erőt vehetünk magunkon annak érdekében, hogy saját vagy mások észérvei alapján lépkedjünk előre az életben, de előbb-utóbb elérünk ahhoz a ponthoz, amikor a siker érdekében valódi eltökéltségre van szükség. Ez pedig vagy zsigerből jön, vagy sehogy.