Ha egy dolgot megtanultam az életben, az az, hogy mások kedvéért nem fogom az én karakteremet vagy személyiségemet formálni és úgy alakítani, hogy az társadalmilag elfogadott legyen, és egy szürke kisegérként felnőni és végigmenni az életemen. Inkább legyek akkor megosztó, és legyen egy réteg, aki nagyon szeret, és legyen egy réteg, aki nagyon utál, de önmagam legyek a nap végén, mintsem egy olyan személy, aki mindenkinek próbál megfelelni, és ezáltal belesimul a szürke rengetegbe.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem csinálok valamit csak azért, hogy másoknak megfeleljek. Az alapján próbálok döntéseket hozni, amit racionálisan és emberileg is jónak tartok. Ha ez valakinek nem tetszik, az az ő gondja. Én tudom, milyen háttérrel jöttem, színes bőrû vagyok, menekült voltam, és ha arra figyeltem volna, mit gondolnak rólam az emberek, nem éltem volna túl, őszintén mondom.
2. Megtanultam, hogy a félelmek, az álarcok, a szabályok, a korlátok, melyek mindnyájunkat beskatulyáznak, azért vannak, hogy rajtuk keresztül másoknak még nagyobb élvezetet okozzanak. És megtanultam, ahhoz, hogy a külvilág számára erősnek tûnjek, arra kell törekedni, hogy mindig olyan ember legyek, amilyennek mások elképzelnek.
3. Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben; megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak, hanem arra figyeljek, amit tesznek; megtanultam, hogy bárki és mindenki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek.
4. Nem szeretnék csak úgy élni bele a világba, mint a legtöbb ember. Én szeretnék hasznára és örömére lenni a körülöttem élő embereknek, akik mit sem tudnak rólam.
5. Elfogadtam, nem az a dolgom a világon, hogy önmagamon kívül bármin változtassak. Tehát nem akarom megjobbítani az igényteleneket, bunkókat, részvétleneket, tudatlanokat, aberráltakat és sorozatgyilkosokat, valamint sokan másokat. Azt viszont megtehetem, hogy széles ívben elkerülöm a rühelletes fazonokat, nemde?! És most mondok valami fájóan profánt: nem karmolom az úgynevezett emberiséget. Egyes emberpéldányokat szeretek vagy kedvelek, ám őket is csak azután, ha már meggyőztek arról, hogy a köreimbe tartoznak. Ez persze azt jelenti, hogy kasztosodom. Oké, ezt is vállalom. Vavyan Fable
6. Önarcképemet rendszerint abból a tükörből betûzöm ki, amelyet felebarátaim arca tart elém. (...) Az emberiség, mint egy nagy tükrös galéria, így tanít meg arra, milyen ne legyek, tehát közvetve arra is, milyennek kellene lennem. Déry Tibor
7. Azt kell megérteni, hogy nagyon fontos, hogy legyen egy réteg a világon, ami nagyon sok emberből áll. Sok-sok millió meg százmillió, milliárd emberből. Õk vannak a legtöbben, és nem igazán különböznek egymástól. Értem? Meglehetősen egyformák. Mindegy igaziból, hogy bankban dolgoznak, vagy autókat árulnak, vagy képviselők, vagy akármik, az a lényeg, hogy jól össze lehessen keverni őket. Ne értsük félre, nem ütődöttek, nincs ezeknek semmi bajuk! Pont ez a lényeg, mert ha lenne valami komolyabb bajuk, akkor már lenne valami érdekes bennük, az meg ide nem való. Ezek nem rosszabbak a többinél, hanem ők a többi. Mindenki hozzájuk képest valamilyen. Szép vagy gazdag vagy szegény vagy okos vagy veszélyes vagy gonosz vagy szexi vagy akármilyen. Tehát valamilyen. Jelzővel illethető. A szürkeségtől eltérő.
8. Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik. II. János Pál
9. Olyan ember akarok lenni, aki képes megbocsátani. Olyan, akinek fontosabb a mások sorsa, mint a sajátja. Olyan, aki képes az őszinte beszédre. Olyan, aki a fontos dolgokért hajlandó bármit feladni. Olyan, aki mindenkiben meglátja a jót. Olyan, aki képes az igaz barátságra. Olyan, aki mindig igyekszik jobb ember lenni. Olyan, aki tanul a saját hibáiból. Azt hiszem, olyan akarok lenni, aki mindezt egyesíti magában, hogy végre az a lány lehessek, akinek nem kell egy fiú a boldogsághoz.
10. Megtanultam olyannak elfogadni másokat, amilyenek, megtanultam segítséget elfogadni, átadni magam a jelennek, és elengedni a holnaptól való félelmet. Mély, igaz barátságokat kötöttem olyan emberekkel, akik nem számításból szeretnek, hanem mert olyan vagyok, amilyen!