Ha egy ország hadban áll, minden pénzt a győzelemre kell költeni. Az adósság miatt ráérünk akkor aggódni, ha már megteremtettük a békét.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak azért tarthatunk fegyvert külföldi ellenségekre, mert először fegyvert tartunk a belföldi polgárokra. Az adóztatás nélkül nem lehet háború. Az államok nélkül nem lehet háború. Stefan Molyneux
2. Ha háború fenyeget, kell a pénz. Gotthold Ephraim Lessing
3. Azért lettünk, hogy alkossunk, szeressünk, nyerjünk, azért lettünk hát, hogy békében éljünk. Ám a háború megtanít rá, hogy mindent elveszítsünk, s hogy azok legyünk, akik nem voltunk. Albert Camus
4. Nem akkor kell felfegyverkezned magad, amikor a háború már áll (...). Akkora sereget kell építened, hogy ne is merjenek ellened szegülni.
5. Jobb harcolni, mint egyre csak várni a harcot. És a harc szabadságot és megkönnyebbülést ad. Hogy nem hiába fektette belém a haza a bizalmát, hogy megháláltam azt a sok jót, amivel eddig elárasztott. Csabai László
6. Békeidőben minden nagy nemzet felkészül az esetleges háborúra. Tim Marshall
7. Tudjuk, mit jelent a háború: az győz, akinek a legtöbb pénze van.
8. Minden háború csak halált hoz, sok-sok ember halálát, akiknek dolgozni kellett volna, és nem meghalni. És szegénységet hoz, csapást, nyomorúságot. Akár megnyerik, akár elvesztik, a háborúban csak veszíteni lehet. Wass Albert
9. A háború és a háborús készültség súlyos árát egy nép nem csak a szörnyen magas háborús költségekkel, kereskedelmi pangással, a hadsereg állandó fenntartásával fizeti meg, bármilyen magasak is e költségek - hiszen tudjuk, hogy nyolc európai állam évente két-három milliárdot fordít hadi célokra -, hanem azzal is, hogy lehető legdolgosabb, legderekabb polgárait hosszú évek során nagy számban vonja el hivatásuktól és munkájuktól katonáskodás céljára. Friedrich Nietzsche
10. A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor