Ha eltakarítja lelkében a pillanatéletû tudat gondolatlepkéit, megtalálja alatta a bizonyosságot, hogy várt rám.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha van, aki hazavár, akiről gondoskodhatsz, akkor megnyugszik a lelked, és talán kicsit ki is zökkent a napi mókuskerékből.
2. Elég, ha egy kicsit nyugodtabban szemléli az ember az életet, máris felfedez valami vigasztalót még a nehéz helyzetekben is.
3. Ha azt fogom érezni, hogy megtaláltam nála azt, amiről akkor derülne ki, hogy hiányzott nekem... pont ez hiányzott... Palotai Boris
4. Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek. Hamvas Béla
5. Aki várni tud, annál minden a maga idejében történik. Lev Tolsztoj
6. Aki várni tud, annál minden a maga idejében történik. Lev Tolsztoj
7. Ha tudjuk, hogy mi előtt állunk, a lelkünk hozzászokik és csökkenti az izgalmat, azáltal, hogy az eljövendővel szemben megszilárdul, mielőtt az valósággá válik, és bennünket abba az állapotba helyez, hogy békében és nyugalommal fogadjuk. Klaudiosz Ptolemaiosz
8. Helyet kereshet nálam a léted, lényegem ízét, titkát ha érted s én aki benned magamat hiszem mert akarom, magammal viszem a hitet, hogy bennem magad látod, valós lényedet bennem találod.
9. Amikor az ember kifelé kezd figyelni, s talál valamit, ami érdekli őt a világban, abban a pillanatban jobban érzi magát. Feldmár András
10. Ha választ kapok a kérdésekre, amelyek nem hagynak nyugodni, akkor nagyobb eséllyel hagyhatom magam mögött a múltat. Ha választ találok, le tudom zárni, ami egyébként itt maradt, és fáj és feszít. Légrádi Gergely