Ha elveszítjük egymást szem elől, te csak maradj ott, ahol vagy, én majd megtalállak, mert ha mindketten egymást keresve ide-oda bolyongunk, akkor elkerüljük egymást, és soha nem találkozunk. - Valakinek tehát mindig ott kell maradnia, ahol a dolgok történnek, valakinek ott kell várnia, különben soha többé nem fognak találkozni. Hol is találkozhatnának máshol?!

Kapcsolódó idézetek

1. Újra és újra eltávolodom tőle, ő is éntőlem. Eltávolodunk egymástól, hogy aztán újra megtehessük ugyanazokat a lépéseket egymás felé. Soha nem állunk meg egy helyben - mindig úton vagyunk egymás felé, vagy egymástól egyre távolabb. Riikka Pulkkinen
2. Mindenkinek meg kell találnia a helyét. Nem szabad elveszíteni a kapcsolatot, hogy az, akit szeretünk, egész életünkben velünk legyen. Guillaume Musso
3. Ha valakit keresel, úgysem találod meg. Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz. Leiner Laura
4. Olyan, mintha egymás mellett haladnánk ugyanazon az úton és ugyanoda tartanánk, mégis képtelenek vagyunk összetalálkozni. Mintha csak egy átlátszó üvegfal magasodna közöttünk. Mikor meglátjuk a másikat, megindulunk egymás felé, de idővel mindig beleütközünk, és sosem tudunk összetalálkozni. Kollár Betti
5. Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod, megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott, ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van, ott találnék rád, ahol nem látom magam. Esti Kornél
6. Ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten. Nem hagylak el többet soha-soha... érted? Soha...! Wass Albert
7. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig, vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált. Paulo Coelho
8. Amikor valamit keresünk, akkor az könnyen eltûnhet a szemünk elől, de ha nem nézzük folyton azt a dolgot, akkor nem fog eltûnni.
9. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
10. Mennél, futnál, repülnél. Valahová. Mindegy, hová, csak nagyon-nagyon messze. Tőle. Kétségbeesve keresel fogódzót, próbálsz gondolkodni, hogy hová, merre... Aztán az első kétségbeesés után megérted: nincs hová menned. Hiszen Õ benned van. Bárhová mész, mindenütt Õ vár, bárhová nézel, Õt látod. És érzed. Azt is, hogy szüksége van rád. És megérted, hogy egyetlen helyre kell menned, menekülnöd. Oda, ahol vár rád. Csitáry-Hock Tamás