Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át!

Kapcsolódó idézetek

1. Te vagy a kezdet, és te vagy a vég, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél!
2. Néha olyan úton találod magad, amilyenre soha nem számítottál. Ez nem azt jelenti, hogy az nem vezethet egy szép helyre.
3. Nem tudom szavakba foglalni érzéseimet, hogy ma reggel nem búcsúzhatok el tőled, akit oly nagyon imádok. Ha eszembe jut, hogy többé nem láthatlak, a szívem megtelik fájdalommal. (...) Összetörik a szívem a gondolatra, hogy olyan messzire mész. Mindig annyira kedves voltál hozzám, és sohasem sértetted meg az érzéseimet... és rettenetesen fogsz hiányozni. De őszintén hiszem és remélem, hogy boldog leszel és sikeres, akárhova vezessen is sorsod. Lucy Maud Montgomery
4. Olyan vagy nekem, mint egy nagy ajtó, ami mindig nyitva áll, és egy másik világba vezet, ahol annyi minden újat tanulhatok meg! Csodálatos! Beragyogod a napjaimat, hívogatsz egy új útra, a jövőbe. Épp ezért szeretném, ha mellettem maradnál.
5. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
6. Miért kergeted csupán a messze boldogságot, Hisz itt van egy lépésre, tán te meg se látod, Csak szívedben keresd, ne kint a nagyvilágban, Van édes boldogság minden kis szál virágban.
7. Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk - de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok. Müller Péter
8. Éltem, ahogy más, egyszerû napokon, Mentem, ahogy más, végtelen utakon. S közben valahol Végig hittem, ez a jó irány, Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon, És hogy rád vártam, tudni fogom.
9. Igazából lehet, hogy még szereted, bár már nem úgy, de érzel valamit. Valamit, amit nem tudsz elvágni, hiába gondoltad, hogy majd jó lesz. Hogy menni fog. Nem. Ami lezáratlan, az az is marad. Senki sem fogja helyetted lezárni, megoldani, elbúcsúzni. Az élet túl rövid. Zárj le mindent, és semmit se vigyél magaddal tovább feleslegesen. Csak lehúz, és egyébként is: visszatér, leginkább akkor, amikor nem is várnád. Azt meg nem te választod meg, hogy épp jó időben teszi-e. Oravecz Nóra
10. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.