Ha énemet, halhatatlan lelkemet nem számítom, ha csak személyiségemet nézem: én bizony nem cserélnék senkivel. Semmilyen emlékemet nem engedném át másnak. A fájdalmasakat sem. Még a betegségeimhez is ragaszkodom: így és ennyire kizárólagosan az enyémek.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról. Monika Feth
2. Énnekem nincs szükségem senkire, megélek a magam emberségéből, ha az önérzet, vagy a körülmények erre kényszerítenek. Nem kell eladnom a lelkemet, hogy boldogságot vásároljak az árán. Van egy velem született kincsem, amely akkor is tartaná bennem a lelket, ha minden külső örömről le kellene mondanom, illetve, ha ezeket az örömöket csak olyan áron szerezhetném meg, amelyet nem vagyok hajlandó megfizetni. Charlotte Bronte
3. Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimből, amelyet különböző emberek között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek nekem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet foglal el bennem. Daniel Glattauer
4. Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörûség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy leválunk egymástól; ez lehetetlen. Emily Bronte
5. Bár nem ezt az életet képzeltem el magamnak, attól még az enyém. Akár tetszik, akár nem, ezt az egyet kaptam. És nem vagyok hajlandó úgy leélni, hogy azt kívánom, bárcsak másmilyen lenne. Nem az. Soha nem volt. És jó eséllyel nem is lesz az.
6. Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tûrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tûrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek. Szabó Magda
7. Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!
8. Nem adom el a lelkem senkinek, akinek kell, csak ingyen kapja meg, de nem az övé, és úgy vigyázzon rá, mintha életben ő tartaná.
9. Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet! Reményik Sándor
10. Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek, ez örökre az enyém, mert én nem felejtek. Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom, és együtt megyünk tovább a végtelen úton. Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér, a lelkemben a lelked örökkön él.