Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek, ez örökre az enyém, mert én nem felejtek. Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom, és együtt megyünk tovább a végtelen úton. Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér, a lelkemben a lelked örökkön él.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékeink az egyetlen kapcsolatunk a múlttal. A segítségükkel újra és újra ölelhetünk, csókolhatunk, nevethetünk és sírhatunk. Nagyon értékesek! Cecelia Ahern
2. Te vagy a legfontosabb az életemben. Ha elmész, a seb sosem gyógyul majd be, és nem tudom, valaha is csitul-e majd a fájdalom. Az agyam természetesen tudja, hogy ezt is túlélem majd, hogy egyszer újra nevetni fogok, és egyszer eljön majd az a nap is, amikor már nem folyton csak rád gondolok, de a szívem ma még nehezen hiszi mindezt.
3. A szenvedésed és pokoljárásod emléke a legnagyobb kincsed! Ha valaki kitörölné az agyadból, életed értelmétől fosztana meg. Müller Péter
4. Ha énemet, halhatatlan lelkemet nem számítom, ha csak személyiségemet nézem: én bizony nem cserélnék senkivel. Semmilyen emlékemet nem engedném át másnak. A fájdalmasakat sem. Még a betegségeimhez is ragaszkodom: így és ennyire kizárólagosan az enyémek.
5. Van olyan kincs, amit egyszer találsz meg, Ha elveszted, akkor az élettől válsz meg. A tested él, de a lelked, az meghal, A kincsért élj, és a lelked él.
6. Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!
7. Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán. Ursula Kroeber Le Guin
8. Nem mondok le rólad... mert az életéről nem mond le az ember. És te az Életem vagy. Nappalom és éjszakám, boldogságom és fájdalmam, nevetésem és könnyem. Minden te vagy. (...) Mindened kell. Te kellesz, Kincsem. Elmondhatatlanul. Lemondhatatlanul. Csitáry-Hock Tamás
9. Még előtted az egész élet. Csak egyetlen dologra kell emlékezned. Emlékezz rá, milyen erős vagy nap mint nap, mert ennek sosem lesz vége.
10. Az élet megy tovább nélkülem?! Még mit nem! Túl fontos vagyok! Örökké fogok élni! Nagyon kecsegtető az a kilátás, hogy egy bennünk élő örök szellem túléli testünk hanyatlását, így nem kell azon a lehetőségen töprengenünk, hogy létezésünk csak egy pillanatnyi csippanás a radaron.