Ha fanyûvő lennék, hasítanám a fákat. Ha tûz volnék, lángolnék. De én szív vagyok, és szeretek. Csak ennyit tudok.

Kapcsolódó idézetek

1. Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak, hogy lényink egyesüljenek. Petőfi Sándor
2. Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak, hogy lényink egyesüljenek. Petőfi Sándor
3. Tüzet raktam a szívemben. Keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam, és néztem, ahogy elég benne a bánat. Vagy öröm volt... 30y
4. Ércből van a szíve (...). Bárcsak lenne benne tûz is, eleven lobogás, mely felhevíti az acélt, s akkor talán szeretni is tudnám. Charlotte Bronte
5. Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz nyírfa, amely életében csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel - és minden más szenvedély, amely ezt követően támad benne, inkább csak pislákoló parázsra hasonlít. Ilyen az én szerencsém. Ez az első és valódi lángolás is éppen őiránta lobbant bennem, akit sem érdemeim szerint, sem dicstelen módon soha meg nem kaphatok; érte, aki mindenekfelett lenéz és gyûlöl. Tad Williams
6. A szerelem gyökeret vert belém, és idővel erdővé burjánzott. Néha csak szeretném felgyújtani az egészet. Porig égetni az összes fáját. De attól félek, én égnék el a tûzben.
7. Szerelmes vagyok én, Vagy tán tûzbe estem? Nem tudom, de igaz, Hogy ég lelkem, testem. Petőfi Sándor
8. Úgy cselekszik a távollét A szerető szívekkel, Valamint a szél fuvalma A lángoló tüzekkel: Ha csak kicsiny s gyenge a láng, A szél mindjárt elfojtja; De ha immár elharapózott, Azt még inkább felbojtja. Kisfaludy Sándor
9. Szívvel - lélekkel. Tûzzel - vassal - s majd újra szívvel - lélekkel. Kányádi Sándor
10. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János