Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz nyírfa, amely életében csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel - és minden más szenvedély, amely ezt követően támad benne, inkább csak pislákoló parázsra hasonlít. Ilyen az én szerencsém. Ez az első és valódi lángolás is éppen őiránta lobbant bennem, akit sem érdemeim szerint, sem dicstelen módon soha meg nem kaphatok; érte, aki mindenekfelett lenéz és gyûlöl.

Kapcsolódó idézetek

1. Igazán szeretni csak egyszer lehet. Az első szerelem emlékét soha semmi sem törülheti ki a szívből, megmarad az állandóan s még a későbbi években is édes visszaemlékezése­ket kelt a szívben. Vannak ugyan olyanok is, akik sokszor tudnak szeretni, de ezek nem ismerik azt az égig emelő szent érzelmet, amely vagy boldoggá vagy örökre boldogtalanná teszi az embert.
2. A tûz, amely egykor lobogva lángolt, gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen. Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni, s én mégsem fogok ezután; a földön - már tudom - nem részegít le semmi, az első szerelem csupán. Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
3. Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékû a szíve. Előbb meg tudnék azzal barátkozni, ki valami szenvedélyében ezer roszat követett el rajtam, mint a hideg emberrel, ki ezer jót tenne velem. Lángoló szív, lángoló szív! vagy a fagyos sír!... Oh Istenem, ha az én meleg, forró szívem egykor kihûlne... de nem, ez nem lehet. Az én szívemet még a halál sem hûti meg. Temessenek el éjszakon, s ültessenek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog. Petőfi Sándor
4. A szívünk önálló életet él. Olykor olyasvalakit szeret, akit nem kéne, máskor pedig azt gyûlöli, akit szeretnie kéne. Megzabolázhatatlan, akár a tengeri tajték vagy a tûz lobogó lángja. Sosem fogsz tudni uralkodni felette. A. O. Esther
5. A fiatalok szerelme olyan, mint a láng, nagyon szép, gyakran heves és forró, de mégis csupán fényes és villódzó. Az idősebb és fegyelmezett szív szerelme olyan, mint a szén; izzó és csillapíthatatlan. Henry Ward Beecher
6. A tûz, a lángoló szenvedély tüze nem tart sokáig. Előbb-utóbb kihûl, és átlényegül valami mássá. És ez nem a mi hibánk (...). Minden szerelemre ez a sors vár.
7. Ha fanyûvő lennék, hasítanám a fákat. Ha tûz volnék, lángolnék. De én szív vagyok, és szeretek. Csak ennyit tudok.
8. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Karinthy Frigyes
9. Azt hittem, immár tudom, mi a szerelem, bölcsnek véltem magam, megvigasztalódva, új szemmel néztem a világot, úgy éreztem, közelebb kerültem az élethez, és mélyebben részesülök benne. Most azonban ennek is vége lett, eltûnt a tisztaság, a vigasz, a derû, csak a vihart és a lángolást éreztem, a szívem ujjongó remegéssel megadta magát, nem érdekelte már az élet, csak arra vágyott, hogy saját tüzében hamvadjon el. Hermann Hesse
10. A szerelem néha belefárad abba, hogy mindig finoman szóljon. Hagyjuk hát, hogy teljes fényében felragyogjon, égessen, mint a nap, és egész erdőket taroljon le a szele. Paulo Coelho