Ha folyton azon töprengenénk, hogy hányféleképpen halhatunk meg, képtelenek lennénk örülni az életnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Meghalni sokféleképpen lehet. Inkább azon gondolkodj el, hogyan élj!
2. A halál gondolatának végig kellene kísérnie minden ember életét, ez azonban túlságosan nagy stressz lenne az emberi elmének. Kénytelenek vagyunk úgy élni az életünket, mintha halhatatlanok lennénk.
3. Az élettel esztelenség sokat törődni, mert az ember megzavarodik az értelmetlenségek és komiszságok útvesztőjének megfejtésében, a halál pedig éppúgy megjelenik, ha gondolunk rá, mint ha nem törődünk vele.
4. Ezerféleképpen lehet meghalni (...). Különösen legbelül. Fredrik Backman
5. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meg kell halnunk, mivel azonban nem ismerjük a pontos időpontot, nem veszünk tudomást erről a tényről, és inkább mindennapi problémáinknak szenteljük magunkat. Életünk gyakorta értelmetlennek tûnik. Akik a halál küszöbén állnak, sohasem osztoznak ebben az érzésben. Bármily paradox, csak a halál bizonyossága adhatja meg az élet igazi értelmét. Georg Klein
6. Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot. John Steinbeck
7. Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot. John Steinbeck
8. A halál gondolata csak egy módon válhatik termékennyé: az életkedv felszítása által. Az emberek sohsem esznek olyan étvággyal és sohse olyan szerelmes természetûek, mint egy temetés után. Szász Zoltán
9. Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk. Lucius Annaeus Seneca
10. A halál mindig úton van, de az a tény, hogy nem tudod, mikor fog megérkezni, mintha elvenne valamit az élet végességéből. Ez az iszonyatos pontosság az, amit annyira gyûlölünk. De mert nem tudjuk, kezdünk úgy gondolni az életre, mint egy kiapadhatatlan kútra. Pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, mégpedig valójában nagyon csekély számú alkalommal. Hányszor fogsz még visszaemlékezni gyerekkorod egy bizonyos délutánjára, egy olyan délutánra, amely annyira a léted része lett, hogy el se tudod nélküle képzelni az életedet? Talán négyszer vagy ötször. Talán még annyiszor sem. Hányszor fogod még figyelni, ahogy felkel a telihold? Talán hússzor. És mindez mégis határtalannak látszik. Paul Bowles