Ha háborút hirdetünk, azzal ellenségeket teremtünk. Ha parancsokat és utasításokat osztunk, azzal ellenállást váltunk ki. Viszont ha tudatosan figyelünk a lelkünk rezdüléseire és a szavainkra, szelídebb módszerekkel is előidézhetünk változást.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk (az ellenséget), sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el (az összecsapást); ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha (egységei) szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja. Szun-Ce
2. Gondolatainkat és rajtuk keresztül a tudatunkat főleg a szavak áramlásával fordítjuk le. Innentől kezdve választhatunk, hogy olyan szavakkal közvetítjük azokat, amelyek megosztanak, szembeállítanak, elválasztanak, összehasonlítanak, kategorizálnak és elítélnek, vagy olyanokkal, amelyek egybegyûjtenek, javasolnak, békítenek és ösztönöznek.
3. Ha igaztalan támadást tapasztalunk, az, ha az elkövetőre gondolunk, táplálja a haragot és az agressziót. Empatikusabbá válunk, ha az áldozatra tereljük a figyelmünket, ami növeli az esélyét annak, hogy konstruktív irányba tudjuk terelni a haragunkat. Ekképpen ahelyett, hogy megpróbálnánk megbüntetni a kárt okozókat, nagyobb valószínûséggel segítünk a bántalmazottakon. Adam Grant
4. Háborúval nem bosszulhatjuk meg a szenvedéseinket, mert az erőszak erőszakot szül, és az embereket lehúzza saját gonoszságuk és elvakultságuk. Milyen jó is lenne, ha megértethetnénk a gonoszokkal, hogy rosszat csinálnak, ha elfogulatlan és teljes képet adhatnánk nekik! Ez lenne az emberiség igazi diadala!
5. Valahányszor ellenállunk annak, hogy rosszat tegyünk, legközelebb könnyebb lesz ellenállni. És valahányszor jót teszünk, legközelebb könnyebb lesz jót tenni. Ezzel a módszeres gyakorlattal az emberek olyan lényekké formálhatják magukat, akik spontán módon helyesen cselekszenek, és spontán módon kerülik a rosszat.
6. Ha elég tudatosak vagyunk, és elég őszinték magunkhoz, akkor egyre hamarabb észrevehetjük, ha félünk, és így képesek lehetünk arra, hogy ilyenkor is eldöntsük, hogyan reagálunk. Hogy a félelem miatt, vagy annak ellenére cselekszünk-e. Al Ghaoui Hesna
7. A háború úgy kezdődik, hogy az emberek, mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" - s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború" - s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, s milyen mértékben? Így kezdődik. Márai Sándor
8. Ha a dühös embereket kioktatjuk, azzal csak még jobban felbőszítjük őket. Ha viszont finoman felcsigázzuk a kíváncsiságukat, ha új információkkal szolgálunk nekik, ha az addigitól eltérő képet festünk az indulataikat kiváltó csoportról, akkor talán pozitívabb irányba tudjuk terelni a gondolataikat.
9. A szelídség és az erő egyáltalán nem zárják ki egymást, hanem egymás ellentétjeként igen nagy feszültséget teremtenek. Minél nagyobb a feszültség, annál hatalmasabbá válik megnyilvánulásának vágya. Nádas Péter
10. Ha harcolsz a félelmed ellen, akkor szorongássá alakul - de ha meghallgatod, bátorsággá válik. Ugyanígy a harag lehet düh vagy harci kedv... a hozzáállásod dönti el. Luca Mazzucchelli