Ha igazi ember egészen közel kerülne hozzád, elvenné lélegzeted. Kényszerûségből kell tehát álarcodhoz ragaszkodnod... És ez kitûnően sikerül. - Mert álarcod mindenkinél titokzatosabb. Nem gondolsz rá, hogy egyszer eljön az éjfél, amikor valaki leleplez majd? Azt hiszed, hogy éjfél előtt még meg tudsz lépni, nehogy leleplezzenek?

Kapcsolódó idézetek

1. Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk. Steve Biddulph
2. Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam. Feldmár András
3. Ha mindenki álarcos életet él, az biztonságos, mert az álarcok magától értetődőek, és láthatatlanná válnak. De ha egyvalaki nem vágyik semmire, és így aztán nincs szüksége álarcra, az gondot jelent. Ha egyvalaki nem hord álarcot, a többiek álarca mind lelepleződik. Katja Kettu
4. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
5. Az ember önmagáról rengeteg mindent elárul úgy, hogy nem is tudja, mit mond. Minél okosabb valaki, annál fejlettebb álarcokat használ, ha nincs meg benne a belső béke. De ezek az álarcok láthatóak, olvasható a mögöttük megbúvó nyomor! Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb. Csernus Imre
6. Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetni kell, hogy valahol mélyen, még ott vagy... és van, amikor teljesen el akarod felejteni, ki is vagy.
7. Az őszinteség közel hozza az embereket, főleg, ha hajlandóak vagyunk feltárni a másik előtt a gyengeségeinket. Ez alapvetően ellentmond az intuíciónknak, hiszen alapból úgy hisszük, hogy ha levesszük az álarcot, és kendőzetlenül megmutatjuk a másiknak személyiségünk kevésbé vonzó jegyeit, azzal elriasztjuk magunktól. Valóban az tûnik logikusnak, hogy az emberek akkor tartanának távolságot, ha fény derül a jellemhibáinkra és vétkeinkre. De a valóságban ennek épp az ellenkezője történik. Az emberek közelebb kerülnek hozzánk. A mi tökéletlenségünkben saját esendőségüket és emberi mivoltukat látják. Inkább megnyugtatóan hat rájuk, hogy nincsenek egyedül a saját kételyeikkel, félelmeikkel és gyengeségükkel. Anna Lembke
8. A legtöbb ember egy álarc mögé bújva éli az életét, és így araszol leszegett fejjel végig az úton... de te nem! Te képes vagy szembenézni azzal, ami vagy. Robert Lawson
9. A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyû mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék. Csitáry-Hock Tamás
10. Azt hiszem sokkal, de sokkal nagyobb nyomás az, ha mindenki istenít, és te meg rettegsz, hogy nem vagy képes megfelelni az elvárásoknak, hogy valójában nem is vagy olyan szép és jó, mint amilyennek mások hisznek. Mindent elkövetsz azért, hogy ne derüljön ki, te is csak egy ember vagy valójában. (...) Annyira félsz a kudarctól, hogy ezt még csak be sem vallod, inkább azt mondod, ez mégsem a te asztalod, és otthagyod az egészet, így hivatkozhatsz arra, hogy igazából meg sem próbáltad.