Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne, Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne. A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta, Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valaki eltûnik az életedből, és nem lehet visszacsinálni, hogy újra láthasd, hogy elmondhasd neki azokat a dolgokat, amiket akartál, (...) foghatsz papírt és ceruzát, és írhatsz egy levelet. Ez lehet végtelen hosszú vagy csupán egy szó. Leírod, hogy milyen ember volt. Csak amit érzel. Aztán ahelyett, hogy összehajtanád, meggyújtod, és a füstjét elviszi a szél, és a füsttel együtt a benned lévő fájdalmat is.
2. Már maga a tény is segíthet megszabadulni a terhektől, hogy papírra vetettük a fájdalmas emlékeket. A levelet írhatjuk önmagunknak, vagy annak, aki megbántott. Még csak arra sincs szükség, hogy eljuttassuk az írást a címzetthez, eltehetjük a fiók mélyére, de akár el is égethetjük. Az írás egész egyszerûen segít megszabadulni a tehertől, ami a szívünket nyomja.
3. Megírtam a levelet, szét is tépem - így már jobb, Sírok, de ez olyan könny, amit titokban csak én látok. Children of Distance
4. Nézd el ezt a rózsát a kezedben, még most alig fakadt ki, de ha ráfújom a forró leheletem, egyik levele a másik után kifeslik. Légy te nekem ilyen sárga rózsám, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a szívedet előttem, akármit vallasz meg, nem haragszom érte, megbocsátok érte, akárhogy összetöröd vele a szívemet. Jókai Mór
5. Van az életben minden: elfogadás, szeretet, bizalom, hit, megértés, színek, csak rajtad áll, hogy mit veszel észre, és mit teszel az életedbe. Ha hittel és bizalommal fordulsz mások felé, nem lehet gond: ha mégis, legalább nem zárt ajtók mögött rejtegeted azt, amit erre az életre kaptál, arra, hogy szebbé tedd mások életét. Hiszen a szívünk ezért van, nem azért, hogy rejtegessük, és kínozzuk. Nem bezárni kell, hanem szabadon engedni, szárnyalni hagyni. Oravecz Nóra
6. Barátaim, ha rövid a papír az ember akkor apró verset ír; higgyétek el, a rövid is elég, meghalok, s úgyis minden töredék. Radnóti Miklós
7. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
8. Ítélkezés nélkül nyújts kezet a másiknak. Készíts neki helyet a szívedben, hogy megpihenhessen. Hogy igyon egy korty vizet. Ezen a világon, fiatalember, mindenből kivesszük a részünk. Jut az örömből, a hibákból, a kiúttalanságból. Téged is elérnek majd ezek, s lesz, amibe beletörik a bicskád. Na, de ez nem azt jelenti, hogy vége a világnak! Én öreg vagyok, ám még mindig követek el hibákat. Az életre nincs recept.
9. Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni. Boncza Berta
10. Azt hiszed, csak akkor van értelme az életnek, ha ország-világ az emlékezetébe vés. Ha mindenki szeret téged. De képzeld... ennyi az élet, ezt kell beosztanod. Vagyok neked én, a családod, ez a világ és azzal kész. Ha neked ez nem elég... az kár, de ez is több a semminél. Mert én szeretlek. És megőrzöm az emléked.