Ha lehetővé tesszük, hogy a gyengék és torzszülöttek éljenek, és szaporítsák fajtájukat, a genetikai sötétséget kockáztatjuk. Ha hagyjuk őket meghalni vagy szenvedni, pedig megmenthetnénk őket, az erkölcsi sötétség bizonyosságával nézünk szembe.

Kapcsolódó idézetek

1. Erkölcsi korlátai vannak annak, hogy a jövedelemszerzés vagy a munkahelyteremtés érdekében meddig mehetünk el másokkal szemben - és ha ezeknek a céloknak érdekében érző lényeket nagymértékben károsítunk, akkor bizony túllépünk a határokon.
2. Ha a lényeket vonzónak és jelentőségteljesnek látjuk, ez csak örömöt hozhat, míg ha a hibáikat keressük, szellemi szegénység keletkezik. Akkor állandóan rossz társaságban leszünk, és nehéz lesz képességeinket kibontakoztatni. Ole Nydahl
3. Néha valójában az a kérdés, vajon szabad-e megmentenünk egy embert a sorstól, amin keresztül kell mennie a fejlődése érdekében. Egyes embereket nem menthetnek meg attól, hogy szörnyû képtelenségeket kövessenek el, mert ezek a lényükben vannak. Ha elveszem tőlük ezeket, az értékeiket vesztik el. Carl Gustav Jung
4. Talán egyszer elfogadjuk azt, hogy az olyan rejtett erők, mint a génjeink, epigenetikai programozásunk és mikrobiótánk, nagymértékben és öntudatlanul képesek alakítani derûs, és kevésbé derûs természetünket. Ha ráripakodunk valakire, hogy szedje össze magát és változtasson, az olyan, mintha egy vak emberrel kiabálnánk, hogy miért nem lát. Az a segítőkészebb hozzáállás, ha támogatást nyújtunk, és bátorítást adunk szakmai segítség kereséséhez.
5. Bármennyire különcök, idegesítőek vagy kiszámíthatatlanok is tudnak lenni környezetünk tagjai, mivel kénytelenek vagyunk együtt élni velük, szerintem jobb, ha velük együttmûködve próbáljuk felállítani az erkölcsös viselkedés határait, nem pedig absztrakt módon, az ő kizárásukkal. És persze nekik is jobb, ha ugyanezt velünk együttmûködve teszik. Michael Schur
6. A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.
7. Olykor elmegyünk egy-egy sebesült, legyengült állat mellett, sajnálkozva nézünk beteg, könyörgő szemébe. Lehet, ha tudnánk, hogy velünk együtt utolsó esélye is köddé válik, segítenénk rajta.
8. A kedvezőtlen génkonstelláció nem okvetlenül jelent kivédhetetlen sorsot. Észszerû életvitellel, amibe az egészséges táplálkozás is beleértendő, jócskán befolyásolhatjuk vélt genetikai sorsunkat. Ugyanígy egy kedvezőtlen, oktalan életmóddal megerősíthetünk egy korai, rossz programozást, vagy elronthatjuk szerencsés genetikai adottságainkat.
9. Az emberi gonoszság az, hogy abban a pillanatban, amint észreveszünk egy különbséget, máris megkérdezzük, melyik jobb és melyik rosszabb. Ez hülyeség. Ez lehet az emberi faj vége, talán pont emiatt fogunk kihalni. Mert ha észrevesszük, hogy egy kicsit más az, akit úgy címkézünk, cigány, akkor azonnal azt mondjuk, hogy ő rosszabb, mint mi vagyunk. Õk meg azt mondják, mi vagyunk rosszabbak, mint ők. És akkor harcolhatunk vég nélkül, fehérek a feketék ellen, nők a férfiak ellen. Feldmár András
10. Genetikai hátterünk és neveltetésünk hatalmas különbségei nagyon egyenlőtlen pozícióba helyeznek minket. Mégis, gyakorlati lépéseket tehetünk azért, hogy ezeket a különbségeket minimalizáljuk, és ezáltal mindenki kihasználhassa az összes benne rejlő potenciált. Amikor embertársainkról, különösen, ha gyermekeinkről van szó, nem az "úszik vagy elsüllyed", hanem az "úszik vagy megmentjük" lehetősége között kellene választanunk.