Néha valójában az a kérdés, vajon szabad-e megmentenünk egy embert a sorstól, amin keresztül kell mennie a fejlődése érdekében. Egyes embereket nem menthetnek meg attól, hogy szörnyû képtelenségeket kövessenek el, mert ezek a lényükben vannak. Ha elveszem tőlük ezeket, az értékeiket vesztik el.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket. Adam J. Jackson
2. Egy leélt élet minősége nem a megmaradás sikerén, nem az egzisztenciális gyarapodáson múlik, hanem csakis azon, hogy képes volt-e valaki sorsát szabadon kézben tartani. Ebben két okból nem lehet segítségére lenni senkinek. Az egyik ok a fegyelmezetlenség, az ember önmaga ellen való felelőtlensége. A másik pedig a kor adottságainak, igényeinek, lehetőségeinek igazságtalansága, érzéketlensége. Ha e kettő egyszerre hat, nehéz, sőt, legtöbbször hiábavaló bármiféle támogatás. Verebes István
3. Ha sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia (...). Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is. Viktor Emil Frankl
4. Az élet olykor nehezen hagyja, hogy segíts valakin, akit szeretsz. Mégis, ha létezik valami, amiért érdemes küzdeni a nehézségek ellen, akkor azért, hogy másokon segíthess. Jorge Bucay
5. Az életünk is attól értékes, hogy nem tart örökké. Óvnunk kell, mert egyszer véget ér. (...) Szerencse kérdése, hogy mennyi időnk van. Időpocsékolás más életét élni. Inkább a sajátunkat élvezzük, éljük aszerint, ami fontos számunkra, ez a lényeg! Ha nem is mindig sikerül, legalább megpróbáltuk.
6. Vannak dolgok... vannak emberek... akiket nem lehet megmenteni. A jó szándéknak is van határa. Csak azok lehetünk, amire születtünk, nem azok, amiket mások elvárnak, vagy remélnek tőlünk. (...) Néha a legjobb megoldás, ha elsétálunk. Joanne Harris
7. Az embernek eleve nincsen semmije, ami "ténylegesen" az övé lehetne, mert bármit bármikor elveszthet, bármit elvehetnek tőle, bármi bármikor elromolhat, elvesztheti az értékét, és ha véletlenül hosszan megmaradna az ember látszólagos tulajdonában, a halálba már végképp nem viheti magával. Itt kell hagyjon az ember mindent, bármiről is hitte azt, hogy az övé. Laár András
8. Az ember olyan dolgokat is elpusztít magában, amiket mások sosem tudnának tönkretenni. Sokszor nem az a kérdés, hogy odavész-e a lelked egy darabja, hanem hogy melyik darabja lesz az. Laurell Kaye Hamilton
9. A sorsban hinni lehet jó, és kevésbé jó dolog is. Megnyugtathat, hogy hiszel a végzetben, ha olyan dolog történik, amit nehéz kezelni vagy felfogni. De minden hatalmadtól megfoszt, ha a felelősséget a sorsra ruházod át. Tonya Hurley
10. Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik. II. János Pál