Ha meg akarom fékezni a járványt, agyon kell vágnom hozzá a gazdaságot, csak nagyon durva beavatkozással tudok élni. Ha nem teszem meg, akkor a járvány maga intézi el a gazdaságnak számos ágazatát azzal, hogy a munkaerő elérhetetlenné, megbízhatatlanul elérhetővé válik. Nincsenek jó választások.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy világjárványt csak globális összefogással lehet eredményesen megfékezni és felszámolni. Ha ezt bármilyen okból vagy mértékben elmulasztjuk megtenni, annak ára van. Legelőször is azért, mert a járvány így tovább tart, és hosszabb időn keresztül fejti ki káros hatását az emberi egészségre, az egészségügyi rendszerekre és a világgazdaság mûködésére.
2. A koronavírus-járvány kihívása mára sokak számára gordiuszi csomónak tûnik, különösen a "gazdaság vs. egészség" szembeállítással összefüggésben. Nem fizetünk túl nagy árat, ha úgy vetünk véget a járványnak, hogy közben a gazdaság tönkremegy? - kérdik sokan. A válasz röviden az, hogy a gazdaság nem tud rendesen mûködni, amíg véget nem vetünk a járványnak.
3. A koronavírus-járvány (...) részben attól válik "kemény dió"-vá, hogy mi magunk tesszük azzá. Állunk körülötte, és nem tudjuk eldönteni, honnan üssük, mennyire üssük, vagy üssük-e egyáltalán. Mindez a rövid távú és a hosszú távú költségek észszerû összevetésének elmaradásából következik. Egy rövid távra fókuszáló szemléletből, amelynek alapja lehet egyes szereplők személyes érdeke - például a választásokat négy (és nem negyven) éven belül újra megnyerni remélő, hatalomban lévő politikusoké vagy a részvényeseiknek az év végén vonzó osztalékot fizetni remélő vállalati menedzsmenteké. Ezek a szükségképpen rövid távra tervező szereplők esetenként meghatározók lehetnek, de az igazi problémát az emberi gondolkodás alapvető zavara jelenti, vagyis az, hogy nem tudjuk elképzelni a hosszabb távon felhalmozódó költségeket, és nem látjuk be, hogy ezek idővel összehasonlíthatatlanul nagyobbak lehetnek az eredményes cselekvés költségeinél.
4. A nyomorúság az nyomorúság. Mit tehet az ember? Vagy túléli, vagy belehal. Élni a legjobb, de ha nem képes rá, nos, néha ilyen az élet. Catherynne M. Valente
5. Emberek halnak meg, miközben mi reggelit szolgálunk fel, és nem kéne mindennek tisztelettudóan megállnia vagy bezárnia? Mondjuk, ha minden bezárna minden egyes alkalommal, amikor valaki meghal, az betenne a gazdaságnak. Sara Crowe
6. Az embernek muszáj döntéseket hoznia, még ha van, hogy rossz döntéseket hoz is. Mert ha az ember nem hozza meg a döntést, akkor vége.
7. A Covid valójában a jövő járványaira figyelmeztet, arra, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint valaha gondoltuk. Fel kell készülnünk az esetleges következő járványokra. Például úgy, hogy elkezdünk olyan politikai vezetőket választani, akik számára nem csupán saját újraválasztásuk a fontos, nem csak rövid távra készítenek terveket, és nem csak politikai szövegként használják, hogy a fiainknak meg az unokáinknak legyen meg minden, ami nekünk is van, hanem valóban ebbe az irányba mennek. Tudom, ez idealizmus, és sejtem, hogy nehezen kivitelezhető, de a fennmaradásunk függ ettől. Kemenesi Gábor
8. A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. (...) A koronavírust mindenki a saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek. Végel László
9. A járvány "demokratikus", abban az értelemben, hogy a vírus nem válogat az áldozatokban: kortól és fizikai állapottól függetlenül bárki a célpontja lehet. Keveseket öl meg, de mindenkit megrettent, noha a jómódúak sokkal jobban meg tudják szervezni a védekezésüket. A betegeket, a szegényeket, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókat és az idősebbeket a járvány jobban sújtja. Többek között azokat az orvosokat, nővéreket és tanítókat, akik munkáját a társadalom kevésbé ismeri el. Mindazok, akik az átlagnál amúgy is védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak, a járvány végén még rosszabb helyzetbe kerülnek. Õket sújtják leginkább a járvány gazdasági hatásai, amelyek széles skálán mozoghatnak a munkanélküliségtől az éhezésig. Az állami újraelosztási politika változásaiban mérhető ilyenkor a társadalmi szolidaritás. Ilyenkor derül ki, hogy az adott közösség számára mit ér egy ember élete. Bozóki András
10. Egy járvány idején a mások felé tett segítségnyújtás minket magunkat is megsegít, ha pedig másokon nem segítünk, azzal végső soron magunknak is ártunk. Nem elég a terjedést egyes országokban vagy térségekben felszámolni. Mindenhol fel kell számolni ahhoz, hogy a kórokozó ismételt behozatalától ne kelljen tartani.