Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudod, rossz vagyok. De tettem-e valamit ellenedre? Ám korholj, figyelmeztess, szidjál, vagy akár verj is meg, ha vétek valamit ellened, mindezt elviselem. De hogy egyáltalán ügyet se vess rám, ez kétségbe ejt! Ettől megőrülök! Cao Hszüe-csin
2. Félek tőled és őrjöngve kivánlak; szeretlek, s mégis mindig titkolom; vágyom reád, és mégis úgy megyek hozzád, mint ellenséghez... Óvatos lelkem tüskéit fordítom feléd, mert azt hiszem: te is arcom mása vagy s megölsz vagy megrontasz a szerelemben. Szabó Lőrinc
3. Mondd azt, hogy szeretsz, mondd újra és újra, kiáltsd hangosan, és súgd hozzám bújva. Mondd azt, hogy szeretsz, jó lenne hallani akkor majd én is meg tudom vallani. Juhász Magda
4. Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. Punnany Massif
5. Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom. Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat. Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom, szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad. Afanaszij Afanaszjevics Fet
6. Ha hallod durva átkom, Halld ki, hogy szánva bánom Mindet, mi ért, a bántást S mégis máglyára vetlek: Szégyenlem, hogy sorsommal Csipőd ringása bánik: Túlságosan szeretlek. Ady Endre
7. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
8. Ó, ha tudnék, most kétfelé szakadnék! Az egyik féllel keresnélek, a másikkal itt maradnék, hogy aztán biztosan rád találjak. És megint úgy magamhoz szorítanálak, de mielőtt megszorítlak, úgy, mint saját magam, pont kétfelé szakítlak. Road
9. Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyûlölködsz, azt kívánod, bár menne el... Mindezt fojtsd el magadban! Popper Péter
10. Szeress most úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled! Miért kellett, hogy megkívánjam, ugyanúgy, ahogy elhibáztam! Úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled!