Ha minden, a törzsfejlődéssel beprogramozott tulaj­donság tanulás és nevelés által nem lenne befolyásolható, az ember csupán saját ösztönei fele­lősség nélküli játéka lenne. (...) Egy lelkileg ép ember és egy pszi­chopata (...) nem külön­böznek jobban egymástól, mint egy kompenzált és egy dekompenzált szívbajjal élő ember.

Kapcsolódó idézetek

1. Bár az ember a többi állatoktól különbözik idegrendszerének tökéletessége, az agynak nagysága és minősége, szerveinek fejlettsége, valamint beszéde, hajlamai, érzelmei, erkölcsi öntudata és tudománya által (...), mégis, ő is minden élő szervezet törvényeinek alá van vetve, ezek pedig anyagiak lévén, ő ezek hatása és hatalma alól magát a fejlődésnek legmagasabb fokán sem vonhatja ki. Schlauch Lőrinc
2. Ha csak annyi lenne a dolgod az életben, hogy minden döntés előtt felhívsz valakit megkérdezni, melyik legyen, a jobb vagy a bal, és erre határozott válasz is kapnál, mi lenne veled? Buta, irányítható robot lennél, aki mindig azt teszi, amit mondanak neki, nem lenne szükség a szívedre, sem az agyadra, csak az egódra, aki végrehajtja a parancsot. Gép lennél, semmi más. De nem az vagy, dolgod a fejlődés, fejlődés a szeretetben, hogy végigjárd saját utad. Ehhez pedig kell a szíved és kell az agyad is. Hogy érezz és gondolkodj... Berente Ági
3. Minden élő úgy jön a világra, hogy nem akarta. Az állat is, az ember is. De az ember abban különbözik az állattól, hogy gondolkodhat, és gondolatainak megfelelően cselekedhet. Megszüntetheti azt az állapotot, amelybe akarata ellenére kényszerült. Megszüntetheti az életét. Szilvási Lajos
4. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a viselkedésünkben megmutatkozó különbségeket a velünk született személyiségvonásoknak tulajdonítsuk. Úgy tûnik, hogy bizonyos emberek természetükből fakadóan boldogok, gondtalanok és ellenállók a nehézségekkel szemben. Valójában ezek a személyiségvonások tanulhatók és fejleszthetők, méghozzá viszonylag gyorsan. Sőt ahelyett, hogy folyamatosan a körülményeink áldozatának éreznénk magunkat, megtanulhatjuk, hogyan változtassuk meg a környezetünket úgy, hogy egészen más életérzést tapasztaljunk meg.
5. Az embernek nem adatott meg, hogy érzelmeit akaratlagosan szabályozza. Nem határozhatja el, hogy ezen túl gyûlölni fogja azt, akit szeret, vonzónak találja majd, akitől megundorodott. Az érzelmi reakciókat csak észrevenni, konstatálni lehet. Egyedül a viselkedést lehet szándékosan változtatni. Popper Péter
6. Milyen különös az, miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy mondhatni: "Mindenki két különböző embert foglal magában, az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző ember..." Jókai Mór
7. Az ember az érzéseiről nem tehet (...), de a viselkedéséről igen. Margaret Eleanor Atwood
8. Azt hiszem, az ember túlélésre van programozva. És ha a túlélési ösztönnel szembemegy, ha el akarja pusztítani önmagát, az azt jelenti, hogy valami nem stimmel a programmal. Bármilyen szomorú és elkeseredett is valaki, ha az alapvető biológiai funkciói jól mûködnek, nem akarja megölni önmagát. Ahhoz az kell, hogy felboruljon az idegrendszere biokémiája, és azon lehet segíteni. Nehéz és sokáig tart, de lehet segíteni. (...) Szerintem van maga az ember, aki szomorú, és van a felborult kémiai egyensúly, ami öngyilkosságra biztat. És akkor megvan, mi ellen kell küzdeni - és az nem az ember.
9. Nem az ész a fő, hanem az, ami irányítja - a természet, a szív, a jellemvonások, a fejlődés. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
10. Nem, az ember nem nevelhető. Természetét nem változtatja, csak ideig-óráig, és akkor is csak kényszerítésre. Moldova György