Ha minket földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékszel, egyszer vad eső szakadt, s mi csókolóztunk csuromvizesen, a záporozó szenvedés alatt így bújok hozzád most is, kedvesem. Palotai Boris
2. Szeretlek. Még akkor is, ha néha legszívesebben a vizes vödröt húznám a fejedre.
3. Akkor is szeretni foglak, ha a testem elporlad és a szél hordja szét. Nalini Singh
4. Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerû szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fûz szeretheti a bágyadt folyót. Radnóti Miklós
5. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.
6. Ha olyan vagy, mint a bomló felleg, én akkor is, mindig, megölellek. Hollós Korvin Lajos
7. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok. József Attila
8. Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyûjtve, lágy folyóvá csendesülve.
9. Szerelmes vagyok beléd, akkor is, ha pusztába kiáltott szó, ha a feledés törvényszerû, ha a sorsunk meg van pecsételve, és akkor is, ha egyszer porrá lesz minden, amit alkotunk. És akkor is, ha a Nap elnyeli az egyetlen földi világot, amit valaha birtokoltunk, akkor is szerelmes vagyok beléd.
10. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas