Emlékszel, egyszer vad eső szakadt, s mi csókolóztunk csuromvizesen, a záporozó szenvedés alatt így bújok hozzád most is, kedvesem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha minket földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. Weöres Sándor
2. A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon. Mitch Albom
3. Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán, Miként teve hörpöl esővíznek partján. Friss ajkát legelve, karjainkat öltve, Epedő remegés költözik velőmbe.
4. És mikor újra megcsókoltalak, szólni se bírtál... Hangod szenvedő állat hangja volt: olvadni akarva símultak össze forró tagjaink s a szerelemtől szavunk elapadt. Szabó Lőrinc
5. Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyû kövek vannak És te könnyû felhőkön heversz! József Attila
6. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
7. Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor
8. Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk rég a drága mélyben. Pilinszky János
9. Szeretlek. Még akkor is, ha néha legszívesebben a vizes vödröt húznám a fejedre.
10. Esik, esik, esik, Csókeső esik; Az én ajakamnak Nagyon jólesik. Petőfi Sándor