Ha (...) nem az a napló fő rendeltetése, hogy nyomtatásban megjelenjék vagy hogy felolvastassék, hanem az idővel való gazdálkodás és az önellenőrzés, akkor egy szabólegény naplója egyéni szempontból éppen olyan értékes, mint amilyen értékes pl. Ferenc József ő császári felsége naplója lehetne a maga felkent személye számára.

Kapcsolódó idézetek

1. Naplót vezetni olyasvalami, amit minden ember külön szerencséjének tarthatna. Az elmélyülés lehetőségével, visszaemlékezéssel ajándékoz meg bennünket ez a foglalatosság.
2. A naplóírás - életünk múló eseményeinek számbavétele, az okok-okozatok keresése, mintha az életen átvonuló lábnyomokat követnénk - a lélekgyógyászat fontos eszközévé vált. De elsősorban alkotó tevékenység, és gyakorta szórakoztató. A naplóírás ősi és önmagunknak szóló feladvány: meg tudjuk-e őrizni az időt? Olyan, mint virágot préselni, bort érlelni. Ha ma kevés időt rászánsz, később élénkebb képet kapsz belső életed eseményeiről, mintha fényképek százai készültek volna rólad.
3. Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól. Pilinszky János
4. Aki más naplóját olvassa, azt kapja, amit megérdemel. David Sedaris
5. A naplóírás (...) kísérlet arra, hogy értsük önmagunkat, mélyebbre lássunk önmagunk bensejébe, s hogy e mélységek tapasztalatával egy jobb eligazodásra sarkalljuk magunkat a világ megismerésében.
6. Az ideális Napló csupán mondatokból áll - tehát fegyelmezettség, gondolkodás és élmény áll mögötte, azaz a sápadtnak tetsző dolgokat is fényessé formáló érzékenység, de nem struktúra. Tehát még nincsen eldöntve, mire lesz jó(!), mire használtatik föl majd a setét jövőben. Esterházy Péter
7. Az írásnak az egyik lényege, hogy az idővel hogy bánik a szerző, és hogy bánik az idővel az olvasó, és vele hogy bánik az idő. Ha író akarsz lenni, akkor erről valahogy tanulni kell, anélkül, hogy tudnád, hogy erről tanulsz. Dragomán György
8. Jelenünket, úgy vélem, az jellemzi, hogy az első korszak, amely felada­tul kapta, hogy értékelje önmagát, ezt a munkát nem háríthatja többé a történelemre. Azért nem, mert ma már gondoskodnia kell nem csak magáról, hanem a jövőről is. Szergej Zaligin
9. Az életünk is attól értékes, hogy nem tart örökké. Óvnunk kell, mert egyszer véget ér. (...) Szerencse kérdése, hogy mennyi időnk van. Időpocsékolás más életét élni. Inkább a sajátunkat élvezzük, éljük aszerint, ami fontos számunkra, ez a lényeg! Ha nem is mindig sikerül, legalább megpróbáltuk.
10. Egy napló nem nélkülözheti az anekdotákat, nem beszélve arról, hogy hány nagyszerû pillanat párologna el a semmibe, ha nincs, aki továbbadja megőrzésre. Fodor Sándor