Ha nem kell engedély ahhoz, hogy az elmémet kitegyék egy egészségtelen, függőséget okozó termék felelőtlen, szexualizált marketingjének, az azt jelenti, hogy ahhoz sem kell engedély, hogy amikor legközelebb arra járok, egy baltát vágjak a reklám közepébe? Az elmém is magántulajdon - talán a leginkább magánjellegû tulajdon, ami csak létezik.

Kapcsolódó idézetek

1. Bárminemû reklám, amelyet nyilvánosan kihelyeztek - akár látod, akár nem - a tulajdonoddá válik, akár akarod, akár nem. Rajtad múlik, hogy elviszed, átrendezed vagy újrahasznosítod. Minderre engedélyt kérni olyan lenne, mintha fejbe csapnának egy üveggel, te meg elvinnéd emlékbe.
2. Énnekem nincs szükségem senkire, megélek a magam emberségéből, ha az önérzet, vagy a körülmények erre kényszerítenek. Nem kell eladnom a lelkemet, hogy boldogságot vásároljak az árán. Van egy velem született kincsem, amely akkor is tartaná bennem a lelket, ha minden külső örömről le kellene mondanom, illetve, ha ezeket az örömöket csak olyan áron szerezhetném meg, amelyet nem vagyok hajlandó megfizetni. Charlotte Bronte
3. Beláttam: fontos ügyeiben nem dönt szabadon az ember - erről ismerszenek meg. Akarat, ész, ilyesmik - amiket úgy szeretnek belékeverni - szép, szép, csak épp a lelked ellen - vagy nevezd, aminek akarod - nem tehetnek semmit, vagy szinte semmit. Persze, komoly kísértés szabadnak lenni... Másrészt nem rabság minden érzés? Rakovszky Zsuzsa
4. Az elme beszédességre hajlamos, és "kitûnő" gondolatokat és véleményeket tulajdonít magának. Ha alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy ezek a vélemények semmit sem érnek. Mind hiábavaló, nincsen jelentőségük, sem valódi értékük. Mindenki elméjét vélemények végeláthatatlan sora tölt ki, és ha igazi valójukban látjuk ezeket, a vélemények csupán az elme állapotai.
5. Nem kényszerít semmi, hogy egy kellemetlen emlék miatt megbántva érezzük magunkat, és nem kötelező átadni magunkat a jövő miatti aggodalomnak. Ezek csupán lehetőségek. Az elme olyan, mint egy televíziókészülék, válogathatunk különféle csatornái között, és nem kell engednünk semmilyen gondolat csábításának.
6. Ott a televízió, minden benne van. Nézd, hallgasd, térdelj, imádkozz! Reklámok. Már nem csinálunk semmit, nem is várják el tőlünk, minden automatizált. Akkor mi minek kellünk? Fogyasztónak (...)! Jól van, ha sokat vásárolsz, mintapolgár vagy, de ha nem vásárolsz sok mindent, ha nem, akkor mi vagy, kérdem én, mi vagy? Elmebeteg! Ez így van (...). Ha nem vásárolsz vécépapírt, új kocsit, turmixgépet (...), agyba operált sztereó fejhallgatót, csavarhúzót beépített radarrendszerrel, hanggal vezérelt számítógépet...
7. Senki sem kényszerít arra, hogy egy rossz emléken bánkódjunk, vagy hogy egy jövővel kapcsolatos félelmetes gondolatba belelovaljuk magunkat. Ezek csak lehetőségek. Az elme olyan, mint egy tévékészülék: sokféle csatorna közül választhatunk, de egyetlen gondolat kísértésének sem muszáj engednünk.
8. Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben "agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan - a reklámok. Balogh Béla
9. Az elme nem könyv, amit kedvére lapozgathat és tanulmányozhat az ember. A gondolatok nincsenek felvésve a koponya falára, hogy a behatoló megszemlélhesse őket. Az elme összetett, sokrétegû dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az. Joanne Kathleen Rowling
10. Szükségem van egy saját, egyszemélyes világnézetre. Hogy súgjon, amikor döntenem kell. Szükségem van rá, hogy az ellenálló képességem edzésben legyen, és a veszélyeket túléljem. A saját világnézet elidegeníthetetlen magántulajdonom. Nem lehet kisajátítani, nem lehet államosítani. Biztosabb befektetés, mint egy öröklakás. Civilizált embernek ugyanúgy szüksége van egy saját világnézetre, ahogy egy saját névre, fogkefére és dolgozószobára. Akinek nincs, az szegény. Ahhoz, hogy saját világnézetem legyen, nem kell filozófusnak lennem. Nem csináltathatom meg mással, hogy magamat tehermentesítsem, ahogy a szerelmemet és a halálomat sem háríthatom át másra. Nem olvashatom ki egy bizonyos könyvből, inkább a saját döntéseimből. Konrád György