Ott a televízió, minden benne van. Nézd, hallgasd, térdelj, imádkozz! Reklámok. Már nem csinálunk semmit, nem is várják el tőlünk, minden automatizált. Akkor mi minek kellünk? Fogyasztónak (...)! Jól van, ha sokat vásárolsz, mintapolgár vagy, de ha nem vásárolsz sok mindent, ha nem, akkor mi vagy, kérdem én, mi vagy? Elmebeteg! Ez így van (...). Ha nem vásárolsz vécépapírt, új kocsit, turmixgépet (...), agyba operált sztereó fejhallgatót, csavarhúzót beépített radarrendszerrel, hanggal vezérelt számítógépet...

Kapcsolódó idézetek

1. A néző kezében ott van a távirányító, senki nem tart pisztolyt a fejéhez, bármikor elkapcsolhat. Az, hogy nem teszi, mégis háborog, gyakorlatilag megfelel a saját élete fel nem vállalásának. Azért vagy hülye, mert a kereskedelmi tévék butítanak? Nem. (...) Azért vagy hülye, mert hagytad magad elhülyülni.
2. Hazug érv, hogy tessék elkapcsolni, ha nem tetszik. Az emberek sodródni szeretnek. Ha megadjuk nekik a könnyebb utat, akkor arra indulnak. Nem is a mûsort, mint inkább a televíziót nézik. A doboz egy olyan villózó kép, mint a tûz. Kikapcsolsz, amikor ülsz előtte és bámulsz bele. A lezsibbadt állapot pedig tökéletes ahhoz, hogy átadjanak a nézőnek logókat, dallamokat. Egy fogyasztói kultúrát, érzetet, amely szerint a kefirtől egészségesek, a nagyobb tévétől boldogabbak lesznek. Azt hazudják, hogy a boldogság megvehető. Miközben tudományos tény, az emberek boldogabbak azon országokban, ahol alacsonyabb a fogyasztás. Puzsér Róbert
3. Reklámok parancsára kocsikra gyûjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
4. Minél többet tévéznek az emberek, annál többet költenek, és annál elégedetlenebbek a saját helyzetükkel. Azaz semmi nem változik, de mire felállsz a hétvégén a kanapéról, kicsit kevesebb pénzed lesz, és még nyomorultabbul is érzed magad. A helyzet az, hogy a legtöbb dolog, amitől bizonyítottan jobban leszünk, ingyen van, de legalábbis nem lehet nagyüzemileg gyártani.
5. Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést. Sándor György
6. Nézz körül! Az egész világ ábrándokra épült. Szintetikus érzelmeket rejtenek a tabletták. Pszichológiai hadviselést vívnak ellenünk hirdetésekkel. Tudatmódosító szerekkel van tele minden étel. Újra és újra átmossa az agyadat a média. A közösségi hálózatok elszigetelt buborékokba zárnak be. (...) A századforduló óta nem jártunk a valóságnak még a közelében sem. Kikapcsoltuk. Kivettük az aksiját. Génkezelt kaján rágódtunk, miközben beleszórtuk a hamvait az emberi szeméttelep egyre táguló trágyadombjába. Egyforma házakban élünk, és levédették őket a vállalatok, akik bipoláris számokra épülnek. Fel-alá ugrál mind a digitális kijelzőkön, hipnotikus erővel, hogy minden eddiginél mélyebb álomba süllyedjünk. Jó mélyre kell ásnod, kölyök, hogyha valami igazira vágysz.
7. A médiában dolgozom, muszáj az embernek olyannak lennie, ami kamerakompatibilis. Ha néznek valamit az emberek, csak röhögni szeretnek. Tudod, ha bekapcsolják a tévét, akkor nem akarnak gondolkodni, csak szórakozni, hogy ez milyen hülye (...). Ezek a magyar fogyasztási szokások.
8. Túl sok tévé, túl sok számítógép, túl sok telefon, kütyük mindenhol, senki nem beszélget már. Sarah Pinborough
9. Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben "agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan - a reklámok. Balogh Béla
10. Ismerik a megcsömörlöttek borzalmas, éneklő hangját: már lááááttam. Én a szó szoros értelmében mindent láttam már, de ami a legrosszabb, amitől az ember legszívesebben főbe lőné magát, a következő: a másodlagos élmény mindig jobb. A kép élesebb, a látvány intenzívebb, a kamera látószöge és a kísérőzene olyan módon manipulálja az érzéseimet, amire a valóság többé már nem képes. Nem tudom, hogy ezen a ponton emberek vagyunk-e még: azok, akik olyanok, mint a többség, akik a tévén, a filmeken, és most már az interneten nőttek fel. Ha elárulnak bennünket, tudjuk, mit kell mondanunk. Ha a csődört, az észlényt, a hülyét akarjuk adni, tudjuk, mit kell mondanunk. Mindannyian ugyanabból a szamárfüles forgatókönyvből dolgozunk. Nagyon nehéz korszak annak, aki személy akar lenni, semmi egyéb, csak valódi, létező személy, és nem személyiségjegyek gyûjteménye, amelyeket egy végtelen számú figurát tartalmazó automatából választottunk ki. Gillian Flynn