Ha nem merünk emlékezni, múltunkat felvállalni, habozunk szembesülni azzal, ami bánt, sért, megaláz, akkor végünk. Vagyis inkább: nem válhatunk azzá, akinek születtünk. Hamis képmás leszünk csupán. Valami sekélység. Eláruljuk magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan nem elég erősek, hogy vállalják a beállítottságukat, helyette akár egy életen át hazudnak és titkolóznak, miközben legszívesebben szembeköpnék magukat. Nincs mese: ha felvállaljuk magunkat, azért szenvedünk, ha nem, akkor meg azért. Szurovecz Kitti
2. Ha bármi fenyegetni kezdi az identitásunkat, nem csak szorongást, hanem bénító félelmet is fogunk érezni. Ha identitásunkat mások hibájából veszítjük el, nem csak haragosak leszünk, hanem úrrá lesz rajtunk a keserûség. Ha identitásunk elvesztése a magunk hibájából történik, életünk végéig utálni fogjuk magunkat, de legalábbis szívből megvetni.
3. Nyilvánvaló, hogy a szereplésünkkel lezajlott történetekről szóló vallomásaink akkor is hamisak, ha kegyetlenül törekszünk az őszinteségre. Hamis a kép önmagunkról... Mert önmagunkkal szemben nem lehetünk tárgyilagos fölényben... Mentegetjük magunkat elnézően és ostorozzuk magunkat bûnhődésre vágyva, de nem tudjuk önmagunkat igazán, szívből és rosszindulat nélkül kinevetni. Bodor Pál
4. Emberek vagyunk. Tökéletesebb képet szeretnénk sugallni magunkról valamennyien, mint amit megérdemlünk. Megbocsátható gyengénk ez, de jó tudomásul vennünk, mert ha elhisszük, hogy olyanok is vagyunk, mint amilyennek szeretnénk feltûnni a szélesebb vagy szûkebb nyilvánosság előtt, az súlyos következményekhez vezet. Verebes István
5. Az embernek van egy képe önmagáról. Amilyennek szereti hinni magát. És ha olyasmi történik, ami nem illik bele a képbe, meggyászoljuk a régi énünket. Azt az embert, akinek korábban hittük magunkat. Laurell Kaye Hamilton
6. Nem vagyunk (...) különálló, könnyen megsebezhető lények. Gondolataink hatóköre sem ér véget ott, ahol a testünk. De mégis, ha figyelmünk fókuszát a gyengeséget, nyomorúságot ábrázoló önképre fordítjuk - márpedig általában ezt tesszük -, ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy felismerjük igazi önmagunkat.
7. A születésen túl természetesen csak a halál mutathat bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Igen, a halál megfoszt bennünket álarcunktól.
8. Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.
9. Önmagunk vállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk önmagunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának, nem kell félnie a leleplezéstől. Popper Péter
10. A múltat nem lehet elfelejteni. Csak túl lehet lépni rajta. Hátra lehet hagyni. Hogy az lehess, akinek eleve lenned kéne, nem pedig az, akinek a történtek miatt érzed magad.